Idén harmadik alkalommal indult főiskolai gyalogos zarándoklat Mariazellbe, melyen összesen tizennégyen vettünk részt. A zarándoklat szervezését Révész Bettina hallgatótársunk végezte, az úton Kovács Gusztáv rektor úr vezetett, lelki táplálékkal pedig Szücs Attila András tanár úr látott el minket.
Mivel már rengeteget hallottunk felsőbb évfolyamosoktól a zarándoklatról, már első este különös izgalommal vártuk a 160 kilométeres utat. Kőszegen szálltunk meg és rövid városnéző sétával melegítettünk az előttünk álló távra.
Első nap reggel az idő sajnos nem nekünk kedvezett. Reggeli imát követően esős időben indultunk a határtól. Az első megálló az idő és a csapat kitartása miatt Kirchschlag volt, ahol a hagyományoknak megfelelően szinte kivétel nélkül „Leberkäsesemmel”-t ettünk.
Miután egy kicsit kifújtuk magunkat, mentünk tovább Krumbach-ba, ahol a szállásunk volt. Már az első nap csodás helyeken jártunk, hegyen-völgyön, gyönyörű alpesi tájakon át. A teremtett világ szépsége, a közösen imádkozott rózsafüzér és minden egyes lépés közelebb hozta egymáshoz a zarándokokat.
Második nap reggelre kisütött a nap és felfrissülve indulhattunk Payerbach felé. A nap nem telt el izgalom nélkül, hiszen egy pihenőt követően ketten eltévedtünk és a St. Corona melletti sípálya felé vettük az irányt. Szerencsére néhány kedves helyi lakos és a csapatot kísérő busz segítségével rövidesen utolértük a többieket. Az utolsó előtti megálló egy játszótéren volt a hegy tetején, ahol mindenki végre legálisan mutathatta meg gyermeki énjét. A hosszú nap után mindenki megérdemelte a pihenést és a jakuzzi adta élvezeteket.
A harmadik nap reggelén káprázatos svédasztalos reggelivel vártak minket szállásadóink. A joghurt-müzli kombinációtól kezdve a szendvicsek és gyümölcsök hadán át, minden volt, mi szem-szájnak ingere. A reggeli imát követően, teli hassal és eltelt lélekkel vettük Schwarzau felé az irányt. Ezen a napon különösen gyönyörű tájon vitt keresztül az utunk, hiszen a Schwarza folyóvölgyében, a Höllental-ban haladtunk végig. Az átlátszó vizű patak zubogása, a mélységek és magasságok váltakozása és a táj változatos szépsége vitte előre megfáradt lábainkat. Este végre ágyakban aludhattunk, aminek nyomán reggel a fiús és a lányos szoba kicsit el is aludt. Egy finom reggeli után neki azonban megújult erővel vághattunk Mariazellbe vezető zarándokutunk utolsó szakaszának.
Az utolsó negyven kilométer valóban különleges volt. Mindenkin érződött, hogy már mindegy mennyit megyünk, hiszen közel a célunk. Ennek a napnak a legjobb része az utolsó kilométerek voltak. Mariazell előtt kb. 3 kilométerrel megálltunk egy kis fogadónál, ahol mindenki egy-egy jégkrémmel vagy almafröccsel feltölthette testi-lelki energiaraktárait. Az utolsó lépéseket már együtt tettük meg, mint egy igazi kis csapat. A szerpentin végén felértünk a zarándokkapuhoz, amin egyesével átlépve mondhattunk hálát a Szűzanyának és fogalmazhattuk meg a zarándoklat során magunkkal hordozott kéréseinket. A bazilikához rózsafűzért imádkozva vonultunk, majd énekelve érkeztünk a templomhoz. Sajnos a magyar miséről lekéstünk, Sebastian atya, aki kiválóan beszél magyarul, soron kívül is fogadott minket. Együtt térdeltünk le a Szűzanya elé és mindenki letehette elé, amit a 160 kilóméteren a lelkében hordozott. Az esti misét követően sétát tettünk a belvárosban és egy közeli kis tengerszemet is megnéztünk.
Az utolsó reggel a tipikus búcsúzós hangulatban telt, mindenki megfáradva, de lélekben feltöltődve ült be az autóba.
Számomra ez volt az első ilyen hosszú gyalogos zarándoklat, de biztos nem az utolsó. Csodás élmény és ajánlom mindenkinek, hogy életében legalább egyszer járja végig ezt az utat. Nemcsak testben fáradunk el az út során, hanem átalakulunk lélekben is.
Remélem, hogy ezzel a rövid élménybeszámolóval sikerült kedvet csinálni az itthon maradt hallgatótársaknak. Az idei zarándoktársakkal pedig jövőre újra találkozunk!
SZAKMÁRI ESZTER, 1. ÉVF.
