2018. március 7-8. között Bécsben került megrendezésre a „Scriptural Reasoning” módszerét megismertető workshop, melyen főiskolánkat Dr. Lukács Ottilia tanárnő, Szolnoki Barna és Horváth Sarolta hallgatók képviselték.
A találkozó célja a monoteista vallások közötti párbeszéd elősegítését szolgáló módszer, a „scriptural reasoning” elsajátítása, gyakorlása volt. A vendéglátó a Bécsi Egyetem Katolikus Teológiai Karán alakult Café Abraham Wien csoport volt, akik két és fél éve keresik a közös alapot muszlim, zsidó és keresztény fiatalok között.
Német, osztrák és magyar teológusok, hallgatók gyűltek össze, hogy megismerjék a vallások közti közeledésnek a szent szövegeken alapuló módszerét. A főelőadó Dr. Daniel H. Weiss volt, aki a Cambridge-i egyetemről érkezett. A program elején egy-egy előadás keretében bemutatásra került a keresztény, zsidó és muszlim hermeneutika (írásmagyarázat). Dr. Weiss bevezetést nyújtott a „scriptural reasoning” módszerébe, ezt a gyakorlat követte.
Maga a módszer nem jelöl meg célként egzegézist vagy egy egységes írásmagyarázatról való megegyezést a csoporton belül, bár nem is zárja ki ezeket. A rendeltetésszerű alkalmazás során a csoporttagok rendszeres időközönként találkoznak, hogy közösen mélyüljünk el egy szent szöveg – a héber Biblia (TaNaK), az Újszövetség vagy a Korán – meghatározott témához, motívumhoz kiválasztott részletében. Ennek során egy alapvetően demokratikus szellemiségű, elfogadó beszélgetés alakul ki, amelyben lehetőség nyílik az egyes, különböző vallású személyek olvasatának megismerésére. A módszer nagyon hangsúlyozza a személyességet, és minden résztvevőnek teret enged a megnyilvánulásra. Ennek megfelelően kiemelten fontos, hogy a csoporttagokat ne azonosítsuk az egyes vallásokról alkotott véleményünkkel, prekoncepcióinkkal, vagy az adott vallásban általánosan elfogadott vélekedéssel, hanem maradjunk nyitottak és szabadok arra, amit a másik ember meg akar osztani. Ez elkötelezett és érett embereket kíván meg, akik hajlandók megengedni a különböző, akár ellentétes véleményeket a számukra egzisztenciális alapot jelentő írásokkal kapcsolatban, és tisztelettel tudnak tekinteni egy másik ember spiritualitására.
Horváth Sarolta: Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a workshopon. Bekapcsolódhattam egy nagyon aktuális küzdelembe, a vallásközi párbeszédbe. Mindannyian kaptunk egy eszközt a kezünkbe, amivel teret tudunk biztosítani a tiszteletteljes, nyitott beszélgetésre. Fontos számomra, hogy a módszer az akadémiai életen kívül esők számára is értékes lehetőséget kínál a párbeszédbe való bekapcsolódásra, a más vallásúakhoz való barátságos, nyílt, istenhiten alapuló közeledésre.
Szolnoki Barna: Igazi kihívásnak tűnt, hogy beengedjem magam egy olyan párbeszédbe, amiben a felek álláspontja sokszor teljesen összeférhetetlennek tűnik. Rám is hatással van ez az általános vélekedés, ennek ellenére lehetőséget kaptam, hogy arra figyeljek, aki összeköt minket, mégpedig Ábrahám Istenére. Teljesen új élményként hatott rám, hogy zsidó és muszlim vallásúakkal tudtam beszélgetni arról, hogy hogyan érint engem egy vers valamelyik szent szövegből. Először kerültem testközelbe a Koránnal, ami szintén érdekes tapasztalat volt. A módszert nem csak a vallásközi párbeszéd, hanem akár a közéleti viták horizontján is példaértékűnek és követendő mintának tartom.
Lukács Ottilia: számomra ez a közös olvasás és gondolkodás (scriptural reasoning) kivételes tapasztalatot adott, amelyben a vallásközi párbeszédnek ez a formája, – a trialógus – nem feltétlenül a konszenzusra törekvést tűzte ki célul, hanem a szent iratok közös olvasása álta a másik világának, istenhitének megismerését. Saját magam számára meglepő volt látni, ahogy egy újszövetségi részt egy zsidó vagy muszlim értelmezett, rávilágítva a szöveg olyan aspektusaira, mellyel mi magunk is épülhetünk és eljuthatunk egy teljesebb, mélyebb megértésre.
