A 2019/20-as akadémiai évben is több jeles vendégoktató tart előadást főiskolánkon. Köztük van Julia van der Linde, aki a Bochumi Egyetemről érkezett és Deutschsprachige Moraltheologie: Methodenfrage und Themen címmel vezet szemináriumot főiskolánkon.
Hogyan került kapcsolatba a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolával?
Mesterképzésem során két szemesztert tanultam Bécsben Erasmus ösztöndíjjal. Ott figyeltem fel A „Bioethics at the movies” (Bioetika a filmvásznon) című nyári egyetemi képzésre, amelyet 2017-ben a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola szervezett. 2020-ban újra lehetőségem nyílt, hogy részt vegyek a főiskola nyári egyetemi programján, amely az afrikai kontinens bioetikai kérdéseiről szólt. Örülök annak, hogy az idei őszi szemeszterben magam is tarthatok egy szemináriumot. Nagyon örülök továbbá annak is, hogy Pécsett ennyi érdeklődő hallgató van, akik ráadásul elég bátrak ahhoz, hogy német nyelven hallgassák az előadásokat.
A Bochumi Egyetemen írta a disszertációját. Kérem, meséljen egy kicsit annak témájáról és arról, hogy miért is választotta éppen ezt a témát!
Az okostelefonok, táblagépek és hasonló eszközök nemcsak hétköznapjaink elengedhetetlen kísérői, a kommunikációs technika eszközeit gyógyászati célokra is egyre inkább felhasználják, például a pszichoterápiában. Ennek több előnye is van. Segítségükkel elérhetünk például olyan embereket, akiknek egyébként hosszú utat kellene megtenniük a legközelebbi terapeutáig, így most, a koronavírus idején közvetlen kontaktus nélkül is folytatódhat a páciensek kezelése. Emellett gyakran hangsúlyozzák a digitális alkalmazások takarékos voltát. A hús-vér terapeutától eltérően egy chatbot egyidejűleg több pácienssel is képes kommunikálni, egy applikációt párhuzamosan többen is használhatnak. A disszertációmban etikai nézőpontból foglalkozom a terápia területét érintő digitalizációval, és azt vizsgálom, hogy az ilyen, úgynevezett „E-Mental-Health” alkalmazások mennyiben alkalmasak beteg és gondozója közötti hiteles kapcsolat kiépítésére, továbbá mennyiben válhatnak az emberközpontú pszichoterápia részévé. Lehet-e a betegellátásnak ez a digitális módja önálló, lényegileg valódi gondoskodás, vagy csupán az igazi gondoskodás másolata, amiből épp a lényeg hiányzik, így nem képes megfelelni az ember, mint egyén és törékeny „kapcsolati lény” igényeinek. Ebből az alkalmazott etikához sorolt kérdésfelvetésből kiindulva munkám célja a betegekről való gondoskodás kapcsolati aspektusainak és az ezzel összefüggő antropológiai kihívásoknak a digitális mediatizáció kontextusában történő vizsgálata.
Gyakran csak a digitalizációban rejlő lehetőségeket, vagy veszélyeket látjuk. Ez késztetett arra, hogy doktori munkámban az említett kérdéskört etikai perspektívából nézve alaposabban megvizsgáljam, és differenciáltan kutassam a digitális beteggondozás kapcsolati rendszerében rejlő lehetőségeket, esélyeket, valamint annak korlátait.
Ön most német nyelven tart előadást magyar hallgatóknak. Milyen információk fontosak az Ön számára, amelyeket mindenképpen tovább kíván adni a hallgatóknak?
A szeminárium során betekintést szeretnék nyújtani a hallgatók számára abba a morálteológia módszertani kérdéseiről folytatott eszmecserébe, amely a német nyelvű morálteológia terén zajlik. Emellett olyan aktuális kérdésekről is szeretnék beszélni, amelyek jelenleg vita tárgyát képezik. Célom az egymás közötti beszélgetés, párbeszéd elindítása. Mi okoz a hallgatóknak meglepetést, milyen eszmecserék zajlanak le másképp Németországban és Magyarországon, mely területeken vannak hasonlóságok, vagy különbségek? A teológia sokrétű. Sokat tanulhatunk egymástól, és ezt nagyon izgalmasnak találom. Új nézőpontokat fedezhetünk fel, olyan érveket és tapasztalatokat ismerhetünk meg, amelyekre korábban nem is gondoltunk. Örülök tehát, ha a szeminárium végén én is tanulhatok valamit a Magyarországon folytatott morálteológiai eszmecserékből.
A szemináriumot jelenleg online tartja. Mit gondol: az online oktatás lehetősége áldás, vagy átok?
Természetesen jó, ha térben is együtt vagyunk amikor tanulunk, vagy beszélgetünk. Sokkal közvetlenebb a kapcsolat, mint a laptop képernyőjén keresztül. Úgy gondolom azonban, hogy az online oktatás nagyszerű lehetőségeket is kínál. Annak ellenére, hogy most a világjárvány miatt nem tudok Magyarországra jönni, mégis megvan a lehetőség arra, hogy beszélgessünk egymással, tanuljunk egymástól. Ez digitális eszközök nélkül elképzelhetetlen lenne. Ebben a helyzetben tehát az online oktatás mindenképpen áldás. Ezenkívül mára már nagyon sok jó módszer és alkalmazás áll a rendelkezésünkre, hogy az online oktatást érdekessé tegyük, és a tanulást támogassuk.
Mikor találkozhatnak Pécsett Önnel személyesen a hallgatók?
Pillanatnyilag senki sem tudja megjósolni, hogy mikor utazhatunk újra biztonságosan, de természetesen azt remélem, hogy nemsokára bepótolhatom a korábban tervezett pécsi utamat, és személyesen is találkozhatok a hallgatókkal. Addig is azt remélem, és egyben kívánom is mindannyiunknak, hogy ezt a különleges helyzetet jól – és egészségben – átvészeljük!
