2019. május 15-én került megrendezésre “Az elbeszélés ereje” című hittan szakmódszertani konferencia a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán. A rendezvény során elhangzott előadások az elbeszélések és narratívák közösségformáló szerepét járták körül az ókortól napjainkig. Az előadások rávilágítottak arra, hogy függetlenül attól, hogy bibliai vagy modern narratívákról van szó, az elbeszélések elsősorban a hallgatóság intuícióját, erkölcsi és etikai értékítéletét célozzák meg.
Meghívott előadóként Jancsák Csaba, a Szegedi Tudományegyetem oktatási dékánhelyettese, a „A szülők, a pedagógusok és a fiatalok szerepe és felelőssége a nemzeti emlékezet, a kollektív emlékezet megőrzésében” című előadásában beszélt a generációk közötti történetmesélés fontosságáról. Rámutatott a családi és az iskolai közösség szerepére a gyermekek értékrendszerének kialakításában. Továbbá beszélt a 20. századi magyarság értékrendszerének alakulásáról és a mai társadalom értékkereséséről. Előadása végén olyan kollektív, elsősorban a vallási és nemzeti emlékezet részét képező elbeszélésekre hívta fel a figyelmet, amelyekre építve a szülők és pedagógusok a következő nemzedéknek is maradandó értékrendszert adhatnak tovább.
Ezt követően a főiskolán működő MTA-PPHF Valláspedagógiai Szakmódszertani Kutatócsoport kutatási eredményeit mutatta be Asztalos Katalin, amely a bibliai elbeszélések erkölcsi nevelésben betöltött szerepét vizsgálja. A kutatócsoport az év során két felmérést végzett a főiskola jelenlegi és volt hallgatói körében. Arra keresték a választ, hogy a hallgatók miképpen viszonyulnak a szentírási történetekhez és milyen módon alkalmazzák azokat hittanórai körülmények között. Az előadó a dilemmás történetekre adott válaszokat három nagyobb csoportba osztotta („ortodoxia”, „individuális-reflektív”, és „összekapcsoló-elmélyülő”).
A dilemmás bibliai elbeszélések egy konkrét példáját mutatta be Lukács Ottilia „Aqedah – Izsák megkötözése: meddig mehet el Isten?” című előadásában. Az elbeszélés eltérő elnevezései – Izsák megkötözése, Ábrahám áldozata vagy Ábrahám próbatétele (Ter 22) – különböző hermeneutikai megközelítéseket sugallnak. Ez jelzi, hogy az egyik legmeghökkentőbb, legvitatottabb szentírási elbeszéléssel állunk szemben, mellyel nem csupán a zsidóság, hanem a kereszténység és az iszlám is próbált az évszázadok során megbirkózni. Az előadó bemutatta azokat a narratív eszközöket, amelyek segítségével a szentírók az elbeszélésben megjelenő dilemmát megalkották. Általuk a 21. század az olvasóját is bevonják a történetbe, hogy ő átélhesse az ősi eseményt és ezáltal tudatosabban lehessen Isten társa korunkban.
Csonta István „Narratívák és szempontok: az 1956-os belgiumi fiatal magyar menekültek” című előadásában az elmúlt száz év során Belgiumba emigrált magyar fiatalok narratíváit vizsgálta. Konkrét példákon keresztül mutatta be, hogy a különböző politikai és társadalmi viszonyok között milyen narratívákat használtak a fiatalok a kivándorlásra, a hazatérésre vagy a belgiumi letelepedésre.
Az konferencia utolsó előadója és egyben lezárója Kovács Gusztáv a Pécsi Hittudományi Főiskola rektora, valamint a Főiskolán működő MTA-PPHF Valláspedagógiai Szakmódszertani Kutatócsoport vezetője volt. „Intuíció és erkölcsi nevelés” című előadásában a dilemmás (bibliai) elbeszélések fontosságát emelte ki az erkölcsi nevelés és az iskolai hitoktatás számára. Hangsúlyozta az intuíció szerepének a jelentőségét, hiszen spontán ítéleteink sokat elárulnak egyéni és közösségi értékeinkről és céljainkról. Az intuitív ítéletek azonban nemcsak az önismeret, hanem az értékátadás és a közösség erkölcsi fejlődésének is fontos eszközei is egyben. Zárszóként Bernanrd Hoose írását idézte, mely szerint „az erkölcsi intuíciónak köze van ahhoz, hogy hogy viszonyulunk igazi embervoltunkhoz. Ez pedig a szeretet, az élet és az igazság Lelkéhez fűződő viszonyulást is jelenti. Önmagunk felfedezése során felfedezzük azt a Lelket is, aki bennünk lakik.”
Írta: Lukács Ottilia
A konferencia az MTA tantárgy-pedagógiai Kutatási Program (2016–2020) keretében valósul meg.
