Főiskolánk 2023. június 22. napján tartotta évzáró szentmiséjét és diplomaosztó ünnepségét a Pécsi Székesegyházban. Hegyi László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium főtanácsadója az alábbi szavakkal köszöntötte a diplomázókat:
Gondoljunk csak az ökológiai válságra, amelynek folyamán a természet egyszerűen csak reagál arra az eszközszerű bánásmódra, ahogyan kezeljük. Gondoljunk a korlátok hiányára, a „meg tudod tenni, tehát szabad” logikájára. Gondoljunk arra a törekvésre is, amely nem az embert és kapcsolatait, hanem az embert mint a saját igényeire összpontosító, nyereséget hajszoló és a valóságot mohón megragadni vágyó egyént állítja a középpontba.
És gondoljunk ennek folyományaként a közösségi kötelékek elsorvadására, aminek következtében a magány és a félelem úgy tűnik, hogy egzisztenciális élethelyzetből társadalmi élethelyzetté lesz. Hány és hány elszigetelt, nagyon „közösségi” és kevésbé közösségi ember él közöttünk, akik mintegy ördögi körben a technológia vigaszaihoz folyamodnak, hogy kitöltsék az ürességet, amelyet éreznek…
Főtisztelendő Püspök Úr! Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt Vendégek! Tisztelt Hallgatók! Kedves Friss Diplomások!
Az imént elhangzott gondolatokat Ferenc pápa két hónappal ezelőtt mondta Budapesten, amikor utolsó magyarországi nyilvános programjaként látogatást tett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, és a felsőoktatási intézmények feladatáról beszélt hozzánk.
Komoly, mélyenszántó gondolatok ezek, a Szentatya pontosan jellemzi mai világunkat, társadalmunkat, mintha itt élne közöttünk, pécsi, budapesti, vagy egy hazai kistelepülési mindennapjaink része lenne. Amikor ezt halljuk, olyan érzésünk támadhat, hogy esetleg be vannak kamerázva és mikrofonozva közösségi és privát tereink? Mindannyian egy valóságshow szereplői vagyunk, amelyet Valaki (Aki Van), sőt az Ő földi helytartója is néz és hall!?
Ferenc pápának nincs szüksége ilyen eszközökre, mert ismeri a rábízottakat, ismeri nyáját, „bárányszagú”, nem csak elvárja ezt papjaitól és munkatársaitól. Ez a tűpontos társadalmi látlelet nem magyar sajátosság, általános Európában és a Világ nagy részén.
De miért is hozom ide egy hálaadó szentmise után, a diplomaátadó ünnepség örömteli perceire ezeket a komornak tűnő gondolatokat?
Amikor átveszik többéves tanulmányaik után okleveleiket, valami lezárul. Önök itt néhány évig kivételezett helyzetben voltak: a világ bajaitól elszigetelve – legalábbis a főiskola falai között – csak a teológia, az Istenről szóló szó, beszéd, tudományban való elmélyedés volt a feladatuk. Rossz hírem van: Nem főiskolások már, ez az életszakasz véget ért. De azt javaslom, a lezáráson túl helyezzük a fókuszt inkább arra, hogy most valami új kezdődik. Eddig a főiskolán világos elvárások mentén élték életüket, teljesítették a jól ismert követelményeket, ennek eredményeként kapják ma meg diplomájukat. Mostantól azonban nem lesznek ilyen jól körülírható, egységes keretek, amikor frissen szerzett ismereteiket és végzettségüket fogják alkalmazni, vállalnak munkát, feladatot, szolgálatot. Gondoljunk a korlátok hiányára – mondja a pápa. Esetenként önöknek kell majd ezeket a korlátokat, kereteket kialakítani és meghatározni.
És hol lesz szükség az Önök szolgálatára?
Bizony abban a világban, abban a társadalomban, amelyet Ferenc pápa az idézett gondolatokkal jellemzett.
Nagy szükség van az Önök szolgálatára, ezt felismerve kötött 25 évvel ezelőtt Magyarország a Szentszékkel nemzetközi megállapodást, amelyben vállalta, hogy a katolikus hitéleti képzéseket ugyanúgy finanszírozza az állam, mint a pedagógusképzést. És ezért módosult még széleskörűbb állami támogatást biztosítva néhány katolikus felsőoktatási intézmény számára 10 évvel ezelőtt, majd egészült ki további támogatást nyújtva az összes katolikus egyetem és főiskola számára 2 éve. Ezért helyeztük új alapokra a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola állami finanszírozását is.
Miért van szükség erre? Miért az adófizetők pénzéből állja az állam a hitéleti képzést végző intézmények működését? Sőt, miért biztosít 2 éve jelentősen megnövelt forrást az egyházi személyek, egyházi szolgálatban dolgozók jövedelméhez? – teszik föl a kérdést egyesek. Ez nem az Egyház belügye? Mi köze ehhez az államnak?
Világosan kell látnunk állami és egyházi oldalon egyaránt, hogy ezeket a támogatásokat az állam nem önzetlen ajándékként nyújtja. A főiskola működési költségeinek biztosítása, vagy a Szent XXIII. János pápáról elnevezett szakkollégium létesítésének támogatása sem cél nélkül való volt. Az Egyház sok évszázados gyakorlata, hogy közösségben neveli papjait és katekétáit. A hittudomány tanulmányozása, az elmélyülés, a hit valódi megélése, és maga a kereszténység totalitásának megtapasztalása nem lehetséges egyedül. Erre biztosít lehetőséget a főiskola és a szakkollégium.
Tehát nem önzetlen ajándék, az államnak ugyanis saját jól felfogott érdeke, hogy hosszútávú befektetéseket eszközöljön, ma divatos, de nem szép kifejezéssel élve, humánerőforrás-stratégiája a jövőbe tekintsen. Ahogy mérnököket képzünk közköltségen, akik majd épületeket, utakat, hidakat terveznek számunkra, orvosokat taníttatunk az adófizetők pénzén, akik majd meggyógyítanak bennünket, újabb és újabb megoldásokat találnak a tegnap még gyógyíthatatlannak hitt betegségekre, ugyanúgy lelkipásztorokat, lelkipásztori munkatársakat, katekétákat és hittanárokat is képeztetünk magunknak, mert nemcsak a test számára kell az orvos.
Gondoljunk arra a törekvésre is, amely nem az embert és kapcsolatait, hanem az embert mint a saját igényeire összpontosító, nyereséget hajszoló és a valóságot mohón megragadni vágyó egyént állítja a középpontba. – mondta Ferenc pápa. A gyengélkedő társadalom számára szükség van olyan hiteles szakemberekre, akik nem öt-tíz éve felkapott ideológiák alapján neveztetik magukat tanítónak vagy gyógyítónak, akik a rájuk bízottak figyelmét felhívják arra, hogy az úton-útfélen harsogott ÖNMEGVALÓSÍTÁS helyett létezik egy olyan érték, mint az ÖNFELÁLDOZÁS; az ÉRDEKKÉPVISELET mellett létjogosultága van az ÉRTÉKKÉPVISELET-nek is, és hogy aki odafönntről figyel minket, Őt nem úgy hívják, hogy Elon Musk.
Az Önök segítségére van szükségük azoknak is, akik mintegy ördögi körben a technológia vigaszaihoz folyamodnak, hogy kitöltsék az ürességet, amelyet éreznek, és egyre eszeveszettebben kergetik ezeket; hogy a magány és a félelem … egzisztenciális élethelyzetből ne legyen társadalmi élethelyzetté – amint azt Ferenc pápa megfogalmazta.
Kedves Friss Diplomások!
Szolgálatuk során soha ne feledjék, a kereszténység közösségi életforma! Alakítsanak keresztény közösségeket, ápolják a meglevőket, hogy Ferenc pápa látleletére rácáfolhassunk: csökkenjen az elszigetelt emberek száma, visszafordítható legyen a közösségi kötelékek elsorvadása, csakúgy, mint az ökológiai válság folyamata.
Több mint egy éve háború dúl szomszédunkban. A 130 éve született nobel-díjas Szent-Györgyi Albert szerint: erkölcsi kódexet kell alkotnunk, mely aztán a kellő gátlási reflexeket alakítja ki bennünk. Akinek a tudatát ez az erkölcsi kódex határozza meg, abban az emberben, népben, vezetőben megszűnik a lélek háborgása, vérszomja a háborúra.[1]
De ez az erkölcsi kódex többezer éve rendelkezésünkre áll, csak töredékesen használjuk, gyakran igyekszünk nem venni tudomást róla. Ez a kódex nem más, mint az Isten- és emberszeretet főparancsa, valamint a Tízparancsolat. Ennek alapján kellene azokat a Szent-Györgyi Albert által megnevezett reflexeket minden emberben, népben és vezetőiben kialakítani. Mert ez a lelkület a fenntartható béke egyedüli záloga – mondta Kuminetz Géza rektor úr a Pázmány bölcsészkar téli diplomaátadóján.
Ezért van nagy szükség az Önök szolgálatára. A feladat nem könnyű, sőt embertpróbáló. Meg kell tanítani erre embertársainkat! Ennek az egyént és nemzeteket megmentő és felemelő hivatásnak legyenek mindnyájan a tanítói, prófétái, papjai és írástudói! S akkor lassan, de biztosan végre egy jobb kor köszönthet ránk.
Nem kevesebb múlik ezen, mint a jövőnk! Nem kis feladat, belátom, de nem új, két szinoptikus evangéliumban is írva van, Nagy missziós parancsként ismerjük:
Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére,
és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig. (Mt 28,19-20)
[1] Vö. Szent-Györgyi, A., A béke élet- és erkölcstana (1938), Szeged 2001.
