Kedden volt egy hete annak, hogy átadták a 2021-es év Junior Príma Díjakat. Hatalmas nagy öröm számomra, hogy az idei évben az Egy-ház-kép Podcast műsorvezetőtársam Vermes Nikolett nyerte el 2021-ben a Junior Príma Díjat Sajtó kategóriában! E díj kapcsán beszélgetek Nikivel, köszönöm szépen, hogy elfogadtad a megkeresésemet!
Kevin: Elsősorban, kérlek engedd meg, hogy kifejezzem gratulációmat a díjhoz! Nem volt olyan nap eddig, hogy ne készített volna veled egy – egy újság interjút, riportot. Milyen érzés ennek a díjnak a birtokosának lenni? Mit jelent neked ez a díj?
Niki: Köszönöm neked Kevin és köszönöm a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolának is, hogy többek közt az intézmény szárnyai alatt is foglalkozhatok az újságírással, elsősorban hitéleti újságírással. Részben ezért ítélték nekem a díjat öt másik társammal együtt. Ma kevés keresztény újságíró dolgozik, különösen függetlenként. Ezért nagy öröm számomra, hogy a szakma értékelte a munkámat. A Junior Príma Díj nagy elismerés, de még nagyobb felelősség. Szeretnék úgy beszélgetni, írni s majd újra beszélgetni és írni, hogy sose veszítsem szem elől ezt az édes keresztet.
Kevin: Hosszú út vezet egy ilyen elismeréshez, amihez sok – sok erő és bátorítás kell. Neked ki, vagy mi volt a vígasz ezen az úton?
Niki: Gondolkodás nélkül a tanáraimat szoktam mondani. És ezen nem szeretnék változtatni, talán annyival egészíteném ki, hogy a családom és a barátaim támogatása nélkül nem tudnám hetedik éve ilyen odaadással végezni a munkámat. Az oktatóimat azért tartom fontosnak, amiért ők biztosították az alapot. Említhetem az általános- vagy középiskolai tanáraimat, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának remek munkatársait, valamint a Főiskola csodálatos tantestületét! Utóbbi intézményben az alapok mellett megerősítést kapok. Ugyan csak másfél éve vagyok hallgató Lelkipásztori munkatárs szakon, hétről, pontosabban hétvégéről hétvégére megbizonyosodom arról, mit jelent valójában etikusan íri és élni. Kvanduk Frigyes atya szavai mélyen belém égtek, amikor Kritika órán feltette a kérdést: „mi különbözteti egymástól a két mesterembert, például az építőiparban.” Mindenki nézett, hiszen a kérdés egyszerűnek bizonyult, de messze nem volt az. Te tudod a választ?
Kevin: Nem szeretném lelőni a poént, Frigyes atya nagyszerű oktató. Ha egy mozzanatot, pillanatot kellene kiemelni az eddigi újságírói tevékenységedből, mi lenne az? Mi az pillanat, amikor azt érezted, hogy ez az életed projektje?
Niki: Az első alkalom, amikor interjúkészítés közben összeszorult a gyomrom. Jó értelemben. Mint, amikor a szerelmes meglátja kedvesét vagy amikor Húsvétkor a feltámadt Krisztusra tekintünk. Ennek közel hat éve. Sosem felejtem el, ott ültem egy idegen emberrel és akkor eszméltem rá arra, boldog vagyok. Ezt azóta a legtöbb esetben érzem. És amikor újra és újra összeszorul a gyomor, akkor az látszik a beszélgetőpartneren, aki a történetéről mesél. Sokan hangot adnak ennek, például Medveczky Ádám az interjú utáni este felhívott: micsoda beszélgetés volt! Ilyenkor hálát adok.
Kevin: „A pusztában kiáltó hangja vagyok. Készítsetek utat az Úrnak” olvasható a János evangéliumban. Mit jelent neked az, hogy keresztény újságíró vagy? Milyen érzés az Úr „hangja” lenni?
Niki: Itt meg kell említenem egy másik főiskolai tanárt: Nyúl Viktor atyát. Sok szép szentmiséjén, örömhírre hangolva üzenetein elmélkedtem az eddigi nagyobb munkáim előtt (címlapinterjúk, nagyanyagok, súlyos témák vagy a januári püspökszentelés). Egy beszélgetés alkalmával, amikor elé álltam az ötlettel, hogy márpedig én mostantól a fővárosban folytatom a munkám, a következő útravalót adta: „ne felejtsd el, hogy Ferenc pápa szócsöve vagy.” Nehéz szavak, komoly tanács. Ugyanakkor ezt jelenti keresztény újságírónak lenni: szeretettel és békével dolgozzunk a bulvártól és álhírektől hangos médiában. Nagyon szép részletet választottál!
Kevin: Számos online és nyomtatott sajtóban jelennek meg az írásaid hétről – hétre. De a szemfüles követőid nem csak ott találkozhatnak veled. Hiszen tavaly novemberben indult el a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola podcast műsora, vagyis az Egy-ház-kép. Mit szeretsz ebben a műsorban a legjobban? Mit jelent számodra ez a küldetés?
Niki: Ha van szerkesztőségi közösség, ahol minden munka nevetések kereszttűzében zajlik, akkor ez az! Vendégeink közt vannak egyházi és világi ismert személyek, nők és férfiak, fiatalok és idősek egyaránt. Színes merítés és még színesebb evangelizációs lehetőség, hiszen hónapról hónapra többen hallgatnak minket, miközben nem teszünk mást, mint jó alapokra építkező kérdéssorral leülünk és beszélgetünk egy jót. Felszabadító, mégis felelősség, emlékeztet rá, hogy a terhek értünk vannak. A podcast elindítása Dr. Kovács Gusztáv rektor úr ötletéből fakad, akitől sok biztatást kapunk, a csapat nevében is bátran mondhatom, hogy példaként tekintünk rá. Nagyon szeretem a meglátásait, az elmúlt egy évet elsősorban neki köszönhetjük.
Kevin: Hamarosan közeledik ennek az évnek a vége is… Milyen terveid vannak a közel jövőben?
Niki: A 2022-es Ünnepi Könyvhéten fog megjelenni a háromkötetes mesekönyv-sorozatom legújabb darabja, ezért az év hátralévő részében meséket fogok olvasni, míg mellette egy interjúköteten dolgozom a Fedél Nélkül utcalappal, ahol ezzel szeretnénk bővíteni a karitatív tevékenységeinket. De az évfolyamdolgozatról sem feledkezhetek el, januárban le kell adnom. Márpedig, ha én kapok – például – hétfőn egy pénteki határidőt, azon gondolkodom, de hiszen tegnap volt vasárnap… nem szeretem halogatni a tennivalókat, erős kötelességtudat dolgozik bennem. Amikor pedig elfáradok, tudom, mihez nyúljak.
Kevin: Köszönöm a beszélgetést, minden jót kívánok neked a szakmai utadon!
Hegyi Kevin
Fotó: Vermes Nikolett
