Interjú Poór Zsomborral, az első végzőssel a PPHF és a leuveni Katolikus Egyetemmel közös double degree programban

Milyen érzés elsőnek lenni a leuveni double degree programunkban?

Izgalmas belegondolni, örülök neki, hogy végigcsináltam, mert egy nagyon jó lehetőségnek tartottam. Felszabadító érzés, hogy a végére értem, mert számos ponton annak a határán voltam, hogy feladom az egészet, és hazajövök. Elsőként azt hiszem semmi ilyesmit nem egyszerű megtapasztalni, de remélem, hogy lesznek akik kedvet kapnak hozzá és egy jobban bejáratott folyamatba tudnak majd belekezdeni. 

Mi motivált, hogy először elindulj Erasmussal Leuvenbe?

Nagyon szerettem volna egy másik szeletét is látni, felfedezni a világnak, megtapasztalni milyen más országban élni, ahol senki nem az anyanyelvemen beszél. Abban biztos voltam, hogy angolul zajló képzésbe kóstolnék bele – először Írországon gondolkodtam, de a leuveni egyetemmel már biztosabb kapcsolata volt a Főiskolának, illetve ott volt a kettős diploma lehetősége is, így végül Belgium győzött.

Mi fogott meg a városban?

Leuven nagyon barátságos hely, gyönyörű épületek vesznek körül, lépten-nyomon könyvtárak és kávézók, és rengeteg egyetemista jelenléte tölti meg élettel. Mindenhol bicikliző emberek esőben, szélben, napsütésben. Persze a jobbnál jobb sörök végigkóstolhatatlan választéka sem elhanyagolható… Szóval a város atmoszférája úgy ahogy van.

Milyen volt angolul tanulni és vizsgázni?

Összesen két félévet töltöttem kint, az első alkalommal a leuveni kurzusaim mellett sok itthoni tárgyammal is foglalkoztam, annak reményében, hogy majd nem csúszok a képzéssel. Ez végül nem így lett. Angolul hallgatni biblikumot és krisztológiát izgalmas volt, és persze kihívás is, nagyon élveztem. Vizsgázni általában nem szeretek, ezért tartottam tőle. Végül azok sem voltak mások, mint az itthoni vizsgák, csak más nyelven és környezetben és más tanárokkal történtek, de meg lehetett őket ugrani.

Milyen élményeid voltak a leuveni Collegium Hungaricumban?

Voltam pár rendezvényen, illetve a második kint töltött félévemben a kollégium igazgatójának segítettem. Amennyire beleláttam a programokon keresztül, egy jó közösség működik ott, illetve azt tudom elmondani, hogy Vörös Dániel nagyon szimpatikus és profi vezetője az intézménynek.

Tudtál kapcsolódni a kinti magyarokhoz?

Igen, valamelyest. Az első kint töltött félévben találkoztam a Brüsszelben működő magyar cserkészcsapattal, érdekes élmény volt a Belgiumban élő magyar cserkészek egy-két programjába belelátni.

A double degree program elkezdésében mi motivált?

Hosszú távú célom az akadémiai életben dolgozni, és ehhez egyértelműen érdemes volt belekezdeni a programba, amivel egy olyan nívós egyetem, mint a KU Leuven oklevelét is megszerezhetem. Ezenfelül az, hogy tudtam, hogy bármi is lesz a végén – akár jól sikerül a szakdolgozatom és annak megvédése, akár kevésbé, sőt még ha valami oknál fogva be sem fejezném –, egészen egyedülálló lesz megtapasztalni mindazt, amivel ebben a folyamatban találkozom és rengeteget fogok tudni tanulni és fejlődni belőle.

Két témavezetőd volt: itthon Dr. Szalay Mátyás, kint Dr. Hans Geybels. Hogyan tudtál velük dolgozni két különböző nyelven és két különböző intézmény elvárásaival?

Jelentősen többet egyeztettem Mátyással. Geybels tanár úr eredetileg azt kérte, hogy csak az elkészült egységeket küldjem neki, így jóval ritkábban kontaktáltam vele. Talán az volt a legnehezebb az egész programban, hogy homályosak voltak a két intézmény pontos elvárásai a kettős képzés kereteit illetően, és az, hogy ki tud választ adni a kérdéseimre.

Utólag mit csinálnál máshogy?

Több dologhoz is máshogyan állnék, egyrészt sokkal inkább a kinti tárgyakra koncentrálnék, kevesebbet foglalkoznék az itthoni teendőkkel, és még jobban törekednék arra, hogy minél többet kapcsolódjak a szaktársaimmal, és még alaposabban bejárjam Belgiumot. Másrészt a szakdolgozatíráshoz is másképp állnék, máshogy osztanám be az időmet és ütemezném a munkát vele, illetve többet konzultálnék a kinti témavezetőmmel.

Mit tanácsolsz annak, aki most gondolkodik rajta, hogy belevágjon?

Leginkább biztatni tudnám, hogy kezdje el! Ha nem is feltétlen a leuveni diploma megszerzése lenne a cél, legalább egy félévet külföldön tölteni olyan lehetőség, amit nem érdemes kihagyni. Leuven számos kultúra találkozóhelye, rengeteg féle történettel, gondolkodásmóddal lehet megismerkedni és ezek mentén épülni, ezért mindenképp tudom ajánlani. Ami a gyakorlati teendőket illeti, mindenképp azt javasolnám, hogy a lehető leghamarabb kezdjen el szállást keresni, mert ez ott nem egyszerű kérdés, de igencsak lényeges. Kifejezetten a double degree program elkezdéséhez pedig csak azt a gondolatot osztanám meg, hogy belekezdeni tényleg nehéz, nem feltétlenül látja az ember maga előtt az egész utat amit be kell járni, de ez igazán sok más helyzetről is elmondható lenne – érdemes rálépni és elindulni, mert menetközben már nem is tűnik annyira megvalósíthatatlannak.

Köszönöm, hogy megosztottad a tapasztalataidat, sok sikert kívánok a további pályádhoz!