Zongoraművész, nyelv- és irodalom tanár, szerzetes pap és teológus. Sydneyben született, majd Brisbane-ben, Hobartban, Dijonban, és Bécsben tanult. Angol nyelvet és irodalmat tanított Németországban, Franciaországban, Angliában, Ausztráliában és Magyarországon. A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány tagja. Egy kalandos életutat követően érkezett a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolára Dominic Whitehouse atya, akivel a teológia fontosságáról beszélgettünk.
Hosszú út vezet Ausztráliából Magyarországra. Miért választja egy tapasztalt és világlátott ember éppen a teológiát?
A teológia mindig érdekelt engem. Mivel az ausztrál bölcsész diplomám egy jelentős része a középkori történelemmel foglalkozott, ezért a keresztény teológiával is meg kellett ismerkednem. Azután jó harminc évvel később beléptem a ferences rendbe, ahol az elöljáróim elvárták, hogy a bölcsész diplomámon túl, teológiai diplomát is szerezzek. Így egyre mélyebben ismertem meg a teológiát. Miután megszereztem a magiszteri diplomát, a Sapientia Hittudományi Főiskolán, Budapesten, további tanulmányok folytatása céljából Bécsbe mentem, ahol középkori teológiából / filozófiából doktoráltam az egyetemen.
Hogyan került a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolára és mik az eddigi tapasztalatai azintézményről?
Amikor még csak doktorandusz voltam a bécsi egyetemen, évente többször is találkoztam Dr. Kovács Gusztávval, a Pécsi Hittudományi Főiskola rektorával. Már akkor hívott engem Pécsre tanítani. Tizennégy hónappal ezelőtt visszakerültem a magyar rendtartományba, ekkor formálisan is felkért engem, hogy tanítsak a pécsi főiskolán, illetve a kéréssel felkereste a provinciámat is. Az eddigi tapasztalataim nagyon pozitívak. A diákjaim nagyon szeretik a két tárgyat, amit tanítok nekik: az erkölcsteológiát és a dogmatörténet (történeti teológiát). Még fontosabb, hogy nagyon jó és harmonikus a tanárok és a diákok közötti kapcsolat. Nagyon jó a hangulat a főiskolán. Mindenki szeret ott lenni, a diákok, a tanárok és az adminisztratív személyzet egyaránt.
Előadásait mindig ferences habitusban tartja. Van ennek üzenete a hallgatói számára?
Az fő üzenetem egyszerű: a szerzetesség él még a római katolikus egyházban és a világban egyaránt. De azt is meg akarom mutatni, hogy a ferences rendnek van saját lelki és gondolkodási hagyománya, amely sokat adott és adhat még a világnak. A legjelentősebb középkori gondolkodók között számos ferences van, például Halesi Sándor, Bonaventura, Roger Bacon, Petrus Iohannis Olivi, Duns Scotus, és William of Ockham. Nagyon érdekli a diákokat ez a sajátos hagyomány. Ezért fontos számomra, hogy nem csak habitusban tartok előadást, hanem a barna, ferences habitusban. És van még egy ok. 1951-ben a kommunista diktatúra elűzte a ferenceseket Pécsről. Habár a rend vissza akart térni Pécsre a rendszerváltás után, ez különböző okok miatt nem sikerült. A ferences templom és a rendház még áll a belváros peremén, ám ferencesek nincsenek ott. De legalább most már újra van barna habitus a városban.
A Bécsi Egyetemen Petrus Oliviről, a ferences teológia egyik meghatározó alakjáról írta doktori dolgozatát. Hogyan kapcsolódhat a posztmodern kor embere egy középkori gondolkodóhoz?
Először meg kell tanulni a korszak gondolkodási módszereit, formáit. Nem könnyű feladat ez, például jól kell ismerni az arisztotelészi logikát. Ha a modern ember megfelelő szinten elsajátította a kor filozófiai nyelvezetét, akkor roppant érdekes, például Olivi műveit olvasni és gondolkodni azon, amit ír. De hozzá kell fűznöm, hogy Olivi nagyon egyéni gondolkodó. Nem csak a kor általános filozófiai nyelvhasználatát kell elsajátítani, hanem Olivi jellegzetesen ferences gondolkodás módját, kifejezői stílusát is.
