Kedves Dani! Honnan az ötlet, hogy gitároktatás induljon egy hittudományi főiskolán? Kiket szólít meg ez a képzés és mi a célja?
A Főiskola arculatát, légkörét meghatározza, hogy mi hallgatók gyakran éneklünk, dicsőítünk hangszeres kísérettel, például a déli imádság keretében, amelyet az iskola kápolnájában tartunk, de más iskolai programokon is fellépünk. Egyik ilyen alkalommal Kovács Gusztáv rektor úr megszólított a gitároktatás ötletével, amit nagy örömmel fogadtam.
Az alapkoncepció az volt, hogy egyrészt a pedagógusokat célozzuk meg, hiszen énekkel, hangszeres zenével a tanórák, a nyári táborok és egyéb csoportfoglalkozások változatosabbá, izgalmasabbá tehetők a gyerekek számára. Ahogy különböző játékok, úgy a közös éneklés, zenélés élménye is csapatépítő hatású és kikapcsolódást nyújt mindenki számára. A hitoktatásban amellett, hogy a gyerekek megismerkednek a katekizmussal, a zene szeretetnyelvén szintén kapcsolódhatnak az élő Istenhez. Szeretettel várjuk egyházi és szociális területen dolgozók jelentkezését, illetve azokét, akik zenével szeretnének szolgálni közösségben, például szentmisén. A gitár erre a célra egy remek hangszer. A lehetőség a diákoknak is szól, fiataloknak, akik különböző körökben hasznosíthatják a hangszeres tudásukat; ez meghatározhatja a jövőjüket, pályaválasztásukat. Jelenleg is tanítok fiatalokat, középkorúakat és idősebbeket is. Teljesen kezdőket és haladókat egyaránt fogadok.
Pontosan mit tanítasz? Milyen ismereteket szerezhetnek, akik hozzád jelentkeznek? Egy bizonyos tanmenet szerint haladsz?
Zenei műfajok, zeneoktatások között vannak átfedések: alapszinten a zeneelmélet, a szolfézs, a kottaírás-olvasás mindenütt ugyanaz, ezek gitárra is átültethetők. Ezeket mind tanítom, beleértve az akkord- és skálaelméletet, valamint pengetési technikákat. Szeretném mindenkinek ugyanazokat az alapokat megtanítani, amire később önállóan is építkezhetnek. Az általam felépített szisztéma segíthet átlátni a zenének az elsőre káosznak tűnő szegmenseit, kibogozni a fonalat, meglátni az összefüggéseket – „heuréka élményt” okozni; mindemellett az ember magabiztosságot szerez a hangszerén. Természetesen bármilyen irányba elmozdulhatunk igénytől függően. Például gyakran tanítok dicsőítő dalokat is, hogy hogyan lehet lekísérni vagy díszíteni ezeket, hogyan lehet változatosabbá, izgalmasabbá tenni a gitárjátékot, a megszólalást.
Hogyan zajlanak az alkalmak? Csoportosan tartod őket?
Csoportosan szinte kivitelezhetetlen. A zenetanárok egyénileg tartják az órákat, legyen szó zeneiskolai oktatásról vagy magántanításról – kivéve persze, ha kamarazenéről, zenekari gyakorlatról van szó. Hozzám is általában egyénileg járnak, de egyszerre maximum két-három fővel tudok érdemben foglalkozni. Egy meghatározott intervallumban osztom be a tanítványaimat egymás után. Mindenki más szinten van, más tempóban fejlődik, és ez nem baj.
Melyik a legnépszerűbb eleme a gitártanulásnak, ami a leginkább érdekli őket? Milyen gyakorlatokra a legfogékonyabbak?
Általában az embereknek az akusztikus vagy klasszikus gitárról az akkordjáték, a tábortűz körüli éneklés jut eszébe. Akkordokat pengetni szinte mindenki szeretne, legyen szó keresztény dicsőítő énekekről vagy a rádióban hallható popzenékről. Valakinek a kottaolvasás megy jobban, valakinek a hallás utáni lejátszás, valaki a különböző pengetési technikákban ügyesebb, valaki pedig a gitárnyakon való gyors tájékozódásban.
Hogyan bátorítanád azokat, akik szeretnének gitározni, de valamiért nem mernek belevágni?
Sok emberrel találkoztam kicsitől a nagyig, akiknek tetszik a hangszer, mégis különféle előítéletekkel rendelkeznek. Ilyen hiedelmek például, hogy kicsi a kezem, ezért nem érem át a gitárnyakat, nincs ritmusérzékem vagy épp zenei hallásom. Az ínak, ízületek idővel rugalmassá válnak, a kéz hozzáerősödik a játéktechnikához, a hallás és a ritmusérzék pedig tanulható, fejleszthető képesség. Természetesen mindenki másban ügyesebb, egyes gyakorlatok több időt igényelnek.
Mégis, mennyire tudsz szigorú és következetes lenni?
Aki zenélésre adja a fejét és az a célja, hogy mások elé kiálljon, az mindegy, hogy több ezer ember előtt a nagyszínpadon teszi-e vagy egy dicsőítő kisközösségben otthon a szoba közepén: ugyanazzal az igénnyel kell fellépni, és annak az F dúr akkordnak tisztességesen kell megszólalnia. Az órákon gyakran lazítunk és beszélgetünk, de feladat mindig van és az egésznek csak akkor van értelme, ha hétről hétre foglalkozik vele az ember.
Jól kijössz a tanítványaiddal?
Igen. Egyénileg oktatni személyesebb és bensőségesebb, és fontos, hogy jó hangulatban teljen el az óra. Örülök annak, hogy megismerkedhetek új emberekkel. Úgy érzem, a zene nyelvén könnyebb szólni az emberekhez. Ez segít abban, hogy meg tudjam fogalmazni, el tudjam magyarázni a feladatokat, jól átadjam az instrukciókat. Tulajdonképpen azzal, hogy tanítok, tanulok tanítani; tanulok, fejlődök én is folyamatosan. Előfordul, hogy amit én értek, ami készségszinten a kezemben van, az nem biztos, hogy úgy átadható, illetve egyből világossá válik a másik számára, ilyenkor bizony új megközelítéseket kell találnom. Ez némi kihívást jelent nekem is.
Korábban is tanítottál gitárt? Hogyan jött a zene az életedbe?
Igen, tanítottam családi és baráti körökben. Hamvas Béla szerint a zene emlékezésen keresztül hat ránk, így én is nosztalgikus érzésekkel viszonyulok a jó zenékhez. Kisgyerekként a kedvenc pop-rock zenészeim hatására ragadtam először hangszert és azóta is ez a zeneszeretet motivál, hogy gyakoroljak, muzsikáljak. Szüleim tízéves koromban irattak be a bodajki Hang-Szín-Tér Művészeti Iskola alapfokú gitárszakára, majd ugyanitt szakközépiskolásként folytathattam a zenei tanulmányaimat. A Főiskolára való jelentkezésem előtt kántorképzőt is végeztem Székesfehérváron.
Egyszerre vagy diák és kezdőtanár. Milyen érzés tanítani?
Nagy kegyelemnek élem meg, hogy át tudom adni másoknak azt, ami nekem fontos, hogy a zene szeretete őket is megragadja. Nem lehet előre látni, hogy az óra végéig meddig jutunk el a gyakorlásban, nem támaszthatok ilyen elvárásokat magammal szemben sem. Az órák változatosak, új helyzeteket teremtenek, új irányokba mozdítanak el. A tanítási napok végén jó érzéssel tölt el, hogy ma is tanultunk valami újat a zenéről, egymásról.
