Láttuk a pápát!

2019. június 13.

  1. június elsején azonban nem csak ennyi történt főiskolás csapatunkkal. Már csütörtökön útra keltünk, hogy Erdélyországot is bejárjuk. Az útra Kovács Gusztáv rektor, valamint Lukács Ottilia és Csonta István tanáraink is elkísértek minket. Az út során először a csíkrákosiak és csíkdánfalviak vendégszeretetét élveztük, meglátogattuk a Békás-szorost és a Gyilkos-tót illetve a pápai misét követően Magyarfenesen, Kolozsváron és Gyulafehérváron jártunk. Utunk alatt sokféle tapasztalatot szereztünk, mindebből hármat emelnék ki. 

 

Először is közelről kerültünk kapcsolatba szórványban élő magyarokkal, szembesültünk az ő életükben mindennapi kihívásokkal, amelyekkel a nemzeti identitás megőrzéséért, a gyökerek ápolásáért és a többségi nemzettel való békés, testvéri együttélésért folytatott küzdelemben találkoznak. Másodszor az Egyház sokféleségét tapasztalhattuk meg. A somlyói nyeregben sok ezren gyűltünk össze békességben, az eső ellenére széles mosollyal. Mindannyian visszafojtott lélegzettel vártuk, mikor érkezik meg Ferenc pápa. A szentmisén csendben, imádságos szívvel vettünk részt. A világegyház szíve egy kicsit Erdély földjén dobogott. A pápa hozzánk, magyarokhoz is intézte szavait, nekünk is feladatot adott a testvériség építésére. Harmadszor pedig az út során egyaránt lehetőségünk volt megélni a testvéri közösség örömeit és nehézségeit. A türelem, a mosoly és a jó szó sokszor átsegített bennünket a feszült helyzeteken. Szeretőbb, a gondviselésre bátrabban ráhagyatkozó csoportként tértünk haza.

Két zarándoktársam tanúságtétele álljon itt végül: 

Frank Áron: „Az utunk számomra szívmelengető élmény volt. Eleinte egyben rizikót is jelentett elmennem a vizsgaidőszakban, de visszatérve legalább újra feltöltődve tudok tanulni. Utólag úgy érzem, pont jól volt időzítve minden. Annyira motiváló volt megismerni, hogy miben rejlik az ott élők ereje. Valódi reményt, örömöt, küldetést és békét adtak nekem a különféle találkozások, akár a helyiekkel, akár a társaimmal vagy az új tájjal… Annyi felemelő pillanat volt, amik hamar felszabadítottak a nehézségek adta szorongásaimból. Mindennap könnyebb lettem, szabadabb arra, hogy még nagyobb boldogsággal éljem meg felszabadultságomat és röpke mélységeimet. Mindehhez jócskán rásegített, hogy Erdély valóban csodás hely, ahogy sokaktól hallottam is, de életemben először végre meg is tapasztalhattam! Szívünkhöz valóban közel álló magyar testvéreink élnek ott, akik elég hosszú idő óta ragaszkodnak múltjukhoz és jövőjükhöz egyaránt. Ez a ragaszkodás egy élő ragaszkodás, amit az önzetlen szeretetükkel és erős hitükkel találkozva élhettünk meg köztük, áthidalva történelmi és egyéb akadályokat. Közben zarándoktársaimmal mi is egyre közelebb léptünk Istenünkhöz és így egymáshoz is az imádságainkban, az énekeinkben, a beszélgetéseinkben, a kölcsönös segítségnyújtásban… Hálás vagyok azoknak, akik ezt az utat lehetővé tették nekünk, akik vezették a programjainkat! Örülök, hogy a pápa is velünk volt pár órára, higgadt szavai megszólítottak. Végezetül annyit tennék hozzá, ami megragadott, ami a pápalátogatás mottójával együtt tovább fogalmazódott meg bennem, hogy: “Járjunk együtt!” – bármi és bárki választ el minket, mi összetartozunk a pápával, a keresztényekkel, a magyarokkal, az emberekkel… Istenben. „ 

Horváth Rebeka: „Volt lehetőségem tavaly részt venni Rómában a ministráns találkozón, ahol Ferenc pápa köszöntött minket. Akkor közel 4 méterrel előttem haladt el a pápamobillal. 1 éve a pünkösdi búcsúra is elzarándokoltam Csíksomlyóra. Mindkét úton rengeteg tapasztalattal, élménnyel gazdagodtam, ám most sokkal nagyobb dózisban kaphattam meg ezt a kegyelmet, hisz a Szentatya a csíksomlyói nyeregben mutatott be szentmisét. Sok cikk jelent meg azóta, és ezek közt olvasgattam azt is, hogy neki milyen élményt okozott ez a látogatás. Ő az Egyház feje, ezért úgy gondolom, hogy a vele való találkozás élményét örökre a szívemben őrzöm majd, ezt pedig az is fokozza, hogy most mindössze 2 méter választott el tőle. Isten áldását éreztem ebben a találkozásban és ennek lebonyolításáért szeretnék köszönetet mondani tanáraimnak is.”