„Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” (Dán 12,3)
Mennyei Atyám, hálát adok Neked XVI. Benedek pápáért. Köszönöm hosszú, tartalmas, gyümölcsöző és példamutató életét, alázatos, csendes, nagylelkű és szorgalmas jellemét. Köszönöm kitartó imádságát, illetve bölcsességét és nagy tudását, amivel mindvégig szolgált Téged, az egyházat és az emberiség nagy családját. Köszönöm belső szabadságát, gyengédségét, diszkrécióját, világos fogalmazását és éleslátását, ami megmutatkozott az emberekkel való találkozásaiban, írásaiban, beszédeiben és tanításaiban.
Hálás vagyok, Neked Uram azért is, hogy római tanulmányaim során Benedek pápával többször találkozhattam és tanulhattam tőle. Meghatódva emlékezem vissza életem legnagyobb szentmiséjére: Szent II. János Pál pápa temetésére, amelynek főcelebránsa ő volt, aki akkor a szent pápára utalva úgy fogalmazott, hogy Karol a mennyország ablakából néz ránk. Majd lelki szemeim előtt látom őt, amint megválasztott pápaként szelíd mosollyal az arcán kitárt karral átöleli a világot, és alázatos bizalommal megvallja, biztos abban, hogy a lengyel pápa keze vezeti őt a mennyből. Örömmel gondolok vissza a közös szentmise ünneplésekre, amelyek közül kiemelkedik az az úrnapi szertartás a Lateránban, amelyen mellette diakónusként szolgálhattam.
Megilletődve fogadtam áldását az evangélium felolvasása előtt, illetve adtam a kezébe a körmenet végén az Eucharisztiában valóságosan jelenlévő Úr Jézust a szentségmutatóban, hogy megáldhassa Róma városát és az egész világot. Majd az áldást követően visszaadta nekem Jézust a monstranciában, hogy vigyem vissza a templomba.
A sekrestyében néhány szót is válthattunk. Mindez papszentelésem előtt mintegy két hónappal volt, s így papi életem és küldetésem egyik fontos útmutatása lett: Szent Péter utóda arra hívott és bátorított, hogy hirdessem az örömhírt mindenkinek, és vigyem Jézus Krisztust az emberekhez.
S végül megköszönöm, Istenem Neked az ő tanítását, amely mindig épít(ett) és tiszta forrásul szolgál(t) papi életemben és szolgálatomban. Ezek közül szeretnék kiemelni néhány gondolatot tőle saját szavaimmal megfogalmazva:
- A keresztény élet elsősorban nem a parancsok betartását jelenti, hanem találkozást az élő Jézus Krisztussal, aki arra a kalandra hív bennünket, hogy kövessük és szeressük őt. Jézus nem kér sokat tőlünk, Jézus mindent kér.
- A keresztény ember soha sincs egyedül, hiszen mindig számíthat a szentek segítségére. Egy nagy családnak vagyunk tagjai az egyházban.
- Isten mindenhatósága abban is megmutatkozik, hogy ő mindannyiunkat ismer és a nevünkön szólít. A keresztény élet valójában mindig válasz az Úr személyes hívására.
- Karácsony titka azt hirdeti, hogy a láthatatlan Isten láthatóvá vált a gyermek Jézus arcán.
- A Szentírás rendszeres imádságos olvasása, vagyis a lectio divina nagyon fontos.
- Szükséges, hogy a „digitális kontinensen”, azaz a világhálón is jelen legyünk az evangélium hirdetésével.
Mennyei Atyám, szilárdan hiszem, hogy Benedek szolgád, ahogy a neve is jelzi, most már az áldottak között van a mennyben, hiszen jelmondatának megfelelően az „igazság munkatársaiként” (3Jn 8) élt. Így őrá is vonatkozik az, amit Dániel könyvében mondasz: „Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” (Dán 12,3) Tehát az, amit ő annak idején pápaságának előestéjén és hajnalán mondott Szent II. János Pál pápáról, tudom, hogy most már őrá is vonatkozik: Benedek a mennyország ablakából ránk mosolyog, s kezével vezeti és segíti utódját, szeretett Ferenc pápánkat és mindannyiunkat. Amit az utolsó pápai Úrangyala imádsága során mondott, ma is bátorítóan visszhangzik: „Kedves Testvérek! (…) Az Úr hív, hogy >menjek fel a hegyre<, hogy még inkább az imának és az elmélkedésnek szenteljem magam. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elhagyom az egyházat, sőt, ha Isten ezt kéri tőlem, akkor ez éppen azért van, hogy tovább folytassam szolgálatom ugyanazzal az odaadással és szeretettel, mint ahogyan ezt eddig tettem.”
Köszönöm őt, Uram Neked. Add kérlek, hogy továbbra is tanulni tudjunk e szentéletű német pápától, s példájára szeressük és szolgáljuk az egyházat a te nagyobb dicsőségedre és minden ember javára! Ámen.
Bátaszék, 2023. január 5. – XVI. Benedek pápa temetésének napján
Dr. Nyúl Viktor, plébános, főiskolai docens
