1. Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola 2005. évben vette át az Abaligeten működő általános iskola fenntartói jogait, egyrészt mert az intézményt az alacsony tanulói létszám miatt bezárás fenyegette, másrészt pedig mert gyakorló iskolaként kívánta a továbbiakban működtetni. Ennek elsődleges indoka az volt, hogy a hitoktatásra készülő hallgatók számára szakmai gyakorló helyet biztosítson. Az induláskor kötött munkaszerződések szerint 5 fő pedagógus – köztük az iskola akkori igazgatója is – alkalmazási feltételként vállalták, hogy 2008. december 31. napjáig gyakorlatvezetői szakvizsgát tesznek, melynek nem tettek eleget. A szerződésszegésnek munkajogi következményei nem lettek. Megfelelő képesítésű szakemberek hiányában az iskola azóta sem felel meg a gyakorló iskolával szemben támasztott követelményeknek, ezért a Baranya Megyei Kormányhivatal Pécsi Járási Hivatala törvényességi ellenőrzésének következtében 2019-ben az intézmény elnevezéséből a „gyakorló iskola” megnevezés törlésre került, ennek ellenére az iskola továbbra is gyakorló iskolaként tünteti fel magát, ami szabálytalan megtévesztő.
2. Az iskola működésnek anyagi feltételeit bevételként az állami normatíva és az egyházi kiegészítő normatíva biztosítja, míg a kiadási oldalon a személyi költségek és dologi kiadások jelentkeznek. Az iskola költségvetése 2019-ben a bérköltségek növekedése folytán már meghaladta a 100 millió forintot. Az egy hónapra vetített bérköltség több mint hat-és fél millió forint, a havi átlagos dologi kiadás közel két millió forint.
3. Az intézmény 22 fő pedagógust foglalkoztat, az iskolába járó gyermekek száma 77, közülük 37 fő abaligeti lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik, a többi a környező településről, zömmel Pécsről jár az iskolába. A gyerekek szállítása Pécsről, Bakonyáról és Bükkösdről két 20 személyes bérelt busszal történik, melynek költsége havi 1.000.000.-Ft.

13 gyermeknek távolsági bérletet térít az iskola, ezen felül két kisbusz üzemanyagát, biztosítási és karbantartási díját is fizeti az intézmény a költségvetéséből.

Az iskola az elmúlt években a fenntartói kérés ellenére is 20-23 fő részére engedélyezte a magántanulói jogviszony létesítését. Ezeknek a gyerekeknek korábban nem volt kapcsolatuk az abaligeti iskolával, nem Abaliget környékről iratkoztak be az iskolába, és arra is van példa, hogy az egyik magántanuló több száz kilométerre innen, Nógrád megyében él.

A magántanulói jogviszonyokkal kapcsolatosan további probléma, hogy a korábbi igazgató a szakmai hatósági engedélyek megkérése nélkül vagy nemleges állásfoglalások ellenére engedélyezte a magántanulói jogviszony létesítését.

Az átlagot messze meghaladó magántanulói létszám torzítja az iskolai létszámadatokra vonatkozó statisztikát, hiszen ténylegesen csak a tanulók 70 %-a jár nap, mint nap iskolába. Az aránytalanul magas magántanulói létszám nem indokolható az iskola korábbi igazgatója által adott magyarázattal, hogy ez nem hátrányos az iskolára, tekintettel arra, hogy az intézmény költségvetését nem terheli, mert a tanárok önkéntes munkában látják el a vizsgáztatást.

Ennek ellentmond az iskola szervezeti és működési szabályzata, mely a kötelező óraszámban ellátott feladatok közé sorolja magántanuló felkészítésének segítését, különbözeti, felvételi, osztályozó vizsgák lebonyolítását. A magántanulók után állami normatíva nem jár, ugyanakkor nyilvánvaló költségvonzata van (tankönyv, vizsgáztatás).

Az iskolába járó gyermekek létszámából adódóan alacsony az osztálylétszám (6-9-10-13 fős osztályok vannak), ugyanakkor  – különösen a felső tagozatban – nagyon magas a sajátos nevelési igényű tanulók (SNI tanuló) aránya (67-58-54-30 %).  Nehezíti a kérdést, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók sokféleségükből adódóan eltérő fejlesztéseket igényelnek.

A vonatkozó jogszabályok szerint a sajátos nevelési igényű tanulók számára habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozásokat kell szervezni, amely az iskolában nem valósul meg.

Az iskola alapító okirata alapfeladatként tartalmazza a többi tanulóval együtt nevelhető, oktatható sajátos nevelési igényű tanulók iskolai nevelését, oktatását. Ez teljes integrációt jelent, amelynek lényege, hogy a tanuló az oktatás teljes időtartamában a befogadó csoportban van. Ezzel szemben az abaligeti iskola gyakorlatában az ún. részleges integráció érvényesül, amikor a tanuló a tanóráknak csak egy részén vesz részt a többi tanulóval együtt, a többi időt gyógypedagógussal külön csoportban tölti. Az intézményi gyakorlat tehát eltér az alapító okiratban lefektetett alapfeladatoktól.

A fő kérdés azonban az, hogy beszélhetünk-e integrációról abban az esetben, ha egy osztályban magasabb az SNI tanulók száma, mint a nem SNI tanulóké. Ebből a magas SNI arányból adódóan a nem SNI tanulók számára a fejlesztés csak csoportbontással valósulhat meg, ami végeredményben szegregációt eredményez. Ezt a megoldást nem tekinthetjük a szó valós értelmében vett integrációnak. Az SNI tanulók magas létszámaránya nem vitásan gazdaságilag kedvező az intézménynek, tekintettel arra, hogy emelt normatíva igényelhető, ugyanakkor kétséges, hogy a befektetett munka a fenti megoldás mellett az integráció eredeti céljait megvalósítja.

4. 2019. augusztus 15-én a korábbi igazgató határozott időre szóló intézményvezetői megbízatása lejárt, a fenntartó az iskola pedagógusai közül kívánt igazgatót megbízni, erre azonban az együttműködés hiánya miatt nem kerülhetett sor. Az iskola a probléma megoldását abban látta, hogy törvényességi vizsgálatot kezdeményezett a fenntartó ellen, kockáztatva az iskola bezárását. A főiskola vezetése érsek atya támogatásával mindent elkövetett azért, hogy a működés személyi feltételeit biztosítsa, a törvényességet helyreállítsa és megmentse az iskolát a bezárástól. Ekkor került 2019. szeptember 16.napjától az iskola élére a jelenlegi igazgató, akivel szemben fenntartói kérésként fogalmazódott meg a törvényesség és az együttműködés biztosítása.
5. A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Szenátusa 2019. december 12-én egyhangú szavazással döntött a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Szent Mária Magdolna Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola fenntartói jogának a Pécsi Tankerületi Központ részére történő átadásáról. Ennek indoka egyrészt az, hogy a gyakorló iskolákra vonatkozó feltételeknek az iskola már nem felel meg, ezért az eredeti célkitűzések, az hogy a tanárképzési gyakorlat helyszíne legyen, nem teljesülhetnek.

A fenntartói jogok átadását indokolja továbbá, hogy az iskola fenntartásáért és törvényes működéséért a Főiskola anyagi felelősséggel is tartozik, ami aránytalanul nagy kockázatot jelent számára annak ismeretében, hogy a két intézmény költségvetése közel azonos nagyságrendű. Ezen túlmenően a fenntartói jogok gyakorlása, különösen az ellenőrzési és felügyeleti kötelezettség ellátása, jelentős adminisztratív terhet is jelent, ami az intézményi feladatok ellátását nehezíti.

Az abaligeti iskola igazgatója tanácskozási joggal részt vett a Főiskola szenátusi ülésén, melyen döntés született a fenntartói jog átadásáról. Az igazgató hozzászólása szerint „bár csak pár hónapja van Abaligeten, de szeretné megköszönni a Hittudományi Főiskolának a kiállását az iskoláért, ami nem volt egyszerű, de egyetért azzal, hogy be kell látni, a számok magukért beszélnek. Mindent el fognak követni annak érdekében, hogy amíg csak lehet, az iskola fennmaradjon. Még egyszer megköszöni a munkát, amit a Főiskola tett az abaligeti iskoláért, a gyerekekért, de be kell látni, hogy sajnos eddig tartott mindez.”

Ahogyan az igazgató is megfogalmazta a szenátusi ülésen az iskola jelen keretek közötti hosszútávú működése nem biztosítható. A tanulók érdekeit is az szolgálja, ha biztos anyagi és szakmai háttérrel rendelkező fenntartó kezelésében lévő iskolában folytathatják a tanulmányaikat.

Sajnálatos, hogy az ügyben megszólalók egy része nyilatkozataikkal azt a látszatot keltik, hogy csak Abaligeten van iskolai és egyházi közösség, odafigyelés, csak itt törődnek olyan gyerekekkel, akik „más iskolában nem lennének a helyükön”. Meggyőződésünk, egyrészt, hogy egy iskolai közösség, a gyermekekre való odafigyelés nem a fenntartó személyétől, hanem az ott dolgozó munkatársaktól függ. A tantestület biztosítéka lehet annak, hogy a megkezdett munka folytatódhat.

Nem elvitatva az abaligeti iskola érdemeit, azt azonban leszögezhetjük, hogy az ország számos – akár állami, akár egyházi fenntartású – intézményében kimagasló oktatói és nevelői munka folyik, erős és szeretetteljes közösségek alakulnak ki, amelyek küldetésüknek tartják a sajátos nevelési igényű gyermekek tanítását is. Ezekben az intézményekben is elhivatott, szakmáját szerető és a gyermekek iránt elkötelezett pedagógusok dolgoznak. Az abaligeti tehát csak egy azon sok-sok iskola közül, ahol értékes pedagógiai munka folyik.

A pezsgő hit- és közösségi élet kialakításában és formálásában eddig sem kizárólag az iskola közössége vett részt, hanem mindazok az Abaligeten élő, elkötelezett és jószándékú emberek, akiknek a jövőben is fontos marad az értékek megőrzése.

Csupán hangulatkeltésre alkalmas az a vízió, hogy az állami fenntartás szükségképpen együtt jár a hitélet felszámolásával, a tantermekben elhelyezett keresztek levételével és a közös imádság száműzésével.  Köztudott, hogy az állami iskolákban kötelező a hit-és erkölcstan oktatás, tehát a szülők és a nevelőtestület döntése alapján a hittan továbbra is szerves része maradhat a tananyagnak. A pedagógiai programban szerepeltetve arra is lehetőség van, hogy a kereszt változatlanul a tantermek falán maradhasson. Ezért értetlenül állunk azon megnyilvánulások előtt, amelyek az egyház becsületének, evangéliumi szellemének megóvására szólítanak fel. Ezek a személyes érdekeket, korábbi vélt vagy valós sérelmeket is kifejezésre juttató megnyilvánulások már messze túlmutatnak az alapvető kérdésen: a gyermekek mindenek felett álló érdekén.

Az érzelmileg túlfűtött, a tények ismerete nélkül tett megnyilvánulások a nyugodt és kiegyensúlyozott tanítási környezet fenntartása ellen hatnak. Kifejezetten károsnak gondoljuk a gyerekek bizonytalanságban tartását és felhasználását az egyéni érdekek mentén zajló kampányhoz.

A Főiskola erkölcsi és anyagi felelősséggel tartozik döntéseiért, a felelős döntés meghozatala nem érzelmi alapon történik. A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola döntését egy hosszas elemző és előkészítő munka előzte meg, amelynek során minden körülmény, lehetőség –  így a más fenntartónak történő átadás is – valamint minden lehetséges következmény értékelésre került. A magas színvonalú hitoktatás és a gyermekek fejlődése iránt elkötelezett, felelős fenntartóként a lehetőségek közül azt választottuk, amely hosszútávon biztosítja az iskola működőképességét a katolikus nevelés megmaradása mellett.

Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a fenntartói jogok átadásával nem az iskola megszüntetéséről döntöttünk, hanem éppen ellenkezőleg az állami fenntartásban látjuk annak biztosítékát, hogy az iskola tovább működhet.

A fenntartó személyében bekövetkezett változás nem szükségképpen jelenti a szemlélet megváltozását, hiszen annak továbbélése a szülők és tantestület döntésén alapul.  Minden feltétel adott tehát az abaligeti iskola szellemisége, a közösségi és hitélet korábbi szinten történő megtartására. Továbbra is lehetőség van a közös imádságra és minden olyan érték megtartására, amelyek elvesztését néhányan alaptalanul féltik az új fenntartótól.

Sajnáljuk a gyerekeket és azokat a szülőket, akik az elmúlt napok történéseinek áldozatává váltak. Bízunk abban, hogy mind a nevelő testület, mind a szülői közösség a gyermekek érdekeit figyelembe véve továbbra is mindent megtesz az iskola és a település lelki és szellemi épüléséért, gazdagodásáért, a meglévő értékek megtartásáért.

Pécs, 2020.január 24.

Dr Kovács Gusztáv

PPHF rektora