Főiskolánk nappali tagozatos hallgatói Nyúl Viktor atya vezetésével Máriagyűdön, a Domus Mariae zarándokházban vettek részt nagyböjti lelkigyakorlaton. A következőkben Horváth Sarolta hallgató beszámolóját adjuk közre.
Nyúl Viktor atya, a főiskola spirituálisa bevezetőjében a csend életünkben betöltött szerepéről beszélt: fontos, hogy időnként megálljunk, csendben legyünk és hagyjuk, hogy a Lélek működjön bennünk. Ez élettel tölt el és gyógyít minket.
Az együtt töltött két nap során Lukács evangéliuma alapján elmélkedtük át Jézus Krisztus szenvedéstörténetét. A négy elmélkedést Viktor atya vezette, majd a segítő kérdésekkel az egyéni csendes elmélyülést. Közösen végeztünk rózsafüzér imádságot, keresztutat jártunk, bűnbánati liturgiát tartottunk és két alkalommal együtt ünnepeltük a szentmisét. Mindezek mellett lehetőség volt egymással is beszélgetni, megosztani élményeinket, gondolatainkat. A közösség életében is nagyon fontosak ezek az együtt, imádságban megélt napok. Jobban megismerhetjük egymás gondolatait, lelki életének jellemző vonásait. Ebben a két napban is rácsodálkoztunk, mennyire színes és gazdag közösséget alkotunk, és örömmel vettük észre, hogy a főiskola és az egyház életében mindannyiunknak pótolhatatlan helye van.
„Szemléljük az Úr arcát!”– hangzott többször is a felszólítás. Isten Igéjén keresztül, az Ő szavára figyelve egészen tisztán kirajzolódik előttünk Megváltónk arca. Fájdalma, szomorúsága, sebei, de ugyanakkor irgalma, végtelen szelídsége és szeretete is. Ezt a szent arcot figyelve, gondolatait és szándékait keresve élhetünk igazán krisztusi életet. Érdemes mindannyiunknak megvizsgálnunk: „Valóban hiszem-e, hogy az életé, Jézus Krisztusé az utolsó szó?” Legyünk óriási bizalommal az Atya iránt, hiszen nála vagyunk a legjobb helyen. Jézustól tanult szép imádság az együttlétünket záró ének szövege is: „Atyám, a Te kezedbe ajánlom az én lelkem!”
