“A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.” mondja védőszentje Szent Pál apostol. Pali atyában olyan lelkipásztort, tanárt, hitvallót ismertünk meg, aki nem csak megtartotta a hitet, hanem életével tanúságot téve, mi is részesültünk belőle. Hálával és örök élet reményével gondolunk Rád Pali atya.
Kele Pál atya 1930-ban született Karcagon. Gyermekkora óta a papságra készült. Gimnáziumi éveit Sopronban végezte domonkos-rendi szerzetesnek készülve. A rend feloszlatását követően a Pécsi Egyházmegyébe került növendéknek, titokban “civil”-ként, mert mint volt szerzetes nem lehetett rendes diák. A szeminárium Győrbe való költözése után – szintén titokban – 1954-ben fejezte be teológiai tanulmányait és lett egyházmegyés pap. Ő volt az utolsó tanúja és még élő hallgatója az 1951-ben bezárt Pécsi Szemináriumnak. Káplánévei, majd az ibafai plébánosi évek után Pécs-Gyárvárosban később Pécs-Belvárosban plébános.
Közel 50 évet szolgált Pécsett, nagy köztisztelet övezte, melynek elismeréseként Tüke-díjat kapott. Megszolgálta. Annak ellenére, hogy nem a városban született, olyan hitéleti munka van mögötte, amire méltán büszkeséggel és hálaadással tekinthet a város. Megmaradt benne a domonkos lelkiség, az igehirdetés szolgálatának a fontossága. Ezért kérte fel Mayer Mihály püspök atya az újjáalapított Pécsi Püspöki Hittudományi főiskola tanárának. Közel egy évtizedig tanított Homiletikát, beszédtant a felnövekvő papnövendékeknek, teológusoknak. Pali atya szívügyének tartotta mind az oktatást, mind a felnövekvő fiatalokkal való foglalkozást megosztva a megélt tapasztalatait, hitbeli élményit. Üdítő személyisége miatt minden generációt meg tudott szólítani.
Élete hátralévő pár évét a Szent Lőrinc Gondozóotthonban töltötte. Megmaradt lelkipásztornak, gondozta, segítette az időseket, fontosnak tartva a szentségkiszolgáltatást. Emellett aktív életet élt, folyamatosan képezte magát, olvasott, érdeklődve figyelte a világot.