Január végén, 2019. január 20-25. között került sor az immár hagyománnyá vált egy hetes biblikus konferencia-szeminárium, melyet a római Pápai Biblikus Intézet (Pontificio Istituto Biblico) szervezett és adott helyett.
Az idén a Lukács evangéliuma, valamint az Apostolok Cselekedetei újszövetségi írások kerültek górcső alá 12 tudományos előadás és 15 szeminárium (műhelymunka) során, melyet nemzetközileg elismert kutatók tartottak. A rendezvény népszerűségét, relevanciáját és fontosságát a világ minden tájáról érkező résztvevők nagy száma (több mint 170 személy) is kiemeli.
A Lukács Evangélium és az Apostolok Cselekedeteinek 21. századi exegetikai megközelítésekkel történő vizsgálata, valamint a szövegek és a szövegek mögött álló szentírók történelmi hátterére vonatkozó ismeret elmélyítése mellett, a szeminárium további szellemi és lelki élményekkel gazdagította a résztvevőket. A konferencia értékes előadásai mellett, a résztvevőknek lehetőségük adódott, hogy az előadások után és a szieszta alatt időt töltsön, kutasson a Biblikus Intézet híres, hangulatos és nem utolsó sorban hihetetlenül gazdag könyvtárában, a biblikus egyik fellegvárában.
A tudományos munka mellett nem törpülhet el az emberi találkozások fontossága, mely során a világ különböző országaiból érkező biblikusok találkozását és barátságának születését jelenti. A résztvevők egyike, egy kongói püspök atya nagyon találóan fogalmazott egyik ebéd után erre vonatkozóan: „a találkozás élet”.
A vallási élményeket nem kell különösen magyarázza, révén, hogy a konferencia-szeminárium a katolikus világ szívében, Róma központjában került megrendezésre és központi témája a Szentírás tanulmányozása. Ezzel kapcsolatban két kiemelkedő eseményét említeném meg, melyekre a rendezvény magyar résztvevőjével, Nyúl Viktor atyával látogattunk el.
Első az Orosz művészet zarándoklata: Dionysiustól Malevichig (Pilgrimage of Russian Art: From Dionysius to Malevich) c. kiállítás, mely a Vatikánban kapott helyett és 2019. február 16-ig várja a látogatókat. A kiállított 42 értékes és világhírű munka nagyrészét a 15. és 16. századi ikonok alkotják, mint például Andrej Rubljov Ószövetségi Szentháromság c. ikonja.
A másik esemény, ami különösen is a konferencia jellegéhez kapcsolódott és gondviselésszerű lezárása volt a heti közös munkának, a Mons. Bruno Forte atya által tartott Lectio Divina a vasárnapi Ószövetség, vagy az ő nagyon találó szavaival élve, „Első Szövetség”, olvasmányára épült az Nehemiás könyvéből (Neh 8,2-4a.5b.8-10). Az olvasmány a babiloni fogságból Jeruzsálembe visszatért közösség (Kr.e. 6. sz.) egyik különleges ünnepét ismerteti, mely során Ezdrás írástudó az Úr Törvényt felolvassa és magyarázza a közösség számára. A szentírási szakasz bemutatja azt az örömöt, ahogyan az ókori Izrael egyik legviszontagságosabb időszakát maga mögött tudó közösség ismét találkozik a Törvénnyel, a Szentírással. Ez a találkozás a közösség és Isten kapcsolatának elmélyítését jelenti, és az ebből fakadó vallási és társadalmi megújítást, melynek központja a Törvény, Isten Igéje és a közösség szegényei felé fordulás. Ezdrás írástudó munkájának és hivatásának nem maradtak az ókori Izrael egyik elszigetelt eseménye, hanem egy folyamatot indított el, mely mindmáig tart, és melynek egyik példája volt a Biblikus Intézet konferenciája-szemináriuma, mely több mint 170 Ezdrás gyűjtött össze, hogy a Szentírást olvassa és magyarázza.