Lukács Ottilia 2008-ban Erasmus-cserediákként érkezett a belga egyetemi városba, Leuvenbe. A rövid, mindössze fél éves tartózkodása alatt megtetszett neki, amit a Leuveni Katolikus Egyetemen tapasztalt.
Az egyik otthoni tanárának biztatására – aki a Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán tanította -, elhatározta, hogy a teológia-szociális munka kettős alapképzés elvégzése után csatlakozik azokhoz a kárpát-medencei magyar hallgatókhoz, akik a lassan hat évszázada kiemelkedő oktatást biztosító Leuveni Katolikus Egyetemen folytatták tanulmányaikat. Itt szerzett a 2009-10-es tanévben teológia tudományokból, majd a következő tanévben teológia és vallástudományokból mesteri oklevelet. Végül ószövetségi szetírástudományból védte meg teológia disszertációját 2017-ben. Jelenleg a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola adjunktusa és büszke szerzője első monográfiájának, mely a zsidóság identitásának kulcsát, a szombat kérdését járja körbe. Ottilia a következőkben néhány emlékét és élményét villantja fel a Belgiumban eltöltött több mint egy évtizedes időszakból.
Bemutatnád néhány sorban a karriered alakulását azóta, hogy elhagytad a Leuveni Katolikus Egyetemet?
Még Leuvenben éltem, mikor elfogadtam a felkérést, hogy a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola ószövetség-oktatója legyek. Az azonnali váltás és Belgiumból Magyarországra való költözés helyett egy egyéves átmeneti periódust választottunk, aminek több oka is volt. A Leuvenből való elköltözés gondolatának hatására jöttünk rá a férjemmel, hogy valójában Leuvenben váltunk felnőttekké a több mint egy évtizedes belgiumi tartózkodás során, hiszen oda érkezésünkkor mindketten húszas éveink elején jártunk. Így nem is meglepő, hogy több barátunk van Leuvenben és a nagyvilágban, mint otthon, akik közül sokan a KU Leuven nemzetközi hallgatói voltak, majd többen tanulmányaik befejezése után továbbmentek Belgiumból. Fontos megemlítenem, hogy a kinti egyetemen az ott tanuló ötvenezer hallgatónak nagyjából a tíz százaléka nemzetközi hallgató, kutató. Ők, vagyis mi lényegében egy enklávét képezünk, hiszen mind az oktatás, mind a kommunikáció nyelve angol. A hosszabb-rövidebb tanulmányút során kevesen tanulnak meg a helyi nyelven, hollandul, hiszen szinte mindenki beszél a flamandok közül angolul. Mi viszont, több okból is sokkal inkább részévé váltunk a flamand társadalomnak, mint nemzetközi hallgató társaink, akik legtöbb négy-öt évet töltöttek ott. A flamand-holland nyelv elsajátítása elősegítette azt, hogy igazán beilleszkedhessünk a helyi flamand közösségbe. Ráadásul – mivel Forrai Tamás akkori jezsuita provinciális 2011-ben a magyar jezsuita rendtartományhoz tartozó Leuveni Magyar Kollégium (Collegium Hungaricum Louvaniense) vezetésével bízott meg bennünket -, nyolc évig azon dolgoztunk, hogy a magyar diákok is otthonuknak tarthassák a várost. E munka során a két ország közti távolság áthidalása a legfontosabb feladatainkhoz tartozott, ezzel hozzásegítve a főként a Kárpát-medencéből érkező hallgatók jobb beilleszkedését az egyetem és a város közösségébe.
E munka felelősségét átérezve a pécsi meghívás idején legelőször arra volt szükség, hogy a kollégium vezetését tudjuk átadni utódainknak. Az átmeneti időszaknak tehát kettős fókusza volt: megfelelően le kellett lezárni a leuveni időszakot és el kellett kezdeni felkészülni a munkára, mely Pécsen várt. A 2018-19-es tanév során még tömbösítve tartottam pécsi óráimat, konferenciákat szerveztem és nemzetközi konferenciákon vettem részt úgy, hogy havonta két hetet Magyarországon, kettőt Belgiumban voltam.
Hogyan kezdett el a teológia/vallás érdekelni, és mi vezetett oda, hogy mindezt akadémiai szinten tanuld?
Az Ószövetség és főleg a választott nép története mindig is lenyűgözött. Az, ahogyan a zsidóság megéli az Isten általi kiválasztottságát ünnepei és azok liturgiái által, már nagyon régen felkeltette érdeklődésem. A szentírási könyvek hosszú fejlődéstörténete motivált először arra, hogy a Szentírás eredeti szövegét megismerjem. Amikor egyetemi tanulmányaim során nyilvánvalóvá vált, hogy az annyit emlegetett eredeti szöveg sosem létezett, hanem valójában nagyon sok eredeti szöveghagyományból állt össze a mai Szentírás, az érdeklődésem megsokszorozódott a szentírástudomány iránt.
Mi tartozik a jelenlegi kutatási területedhez, és hogyan alakult ez a disszertációd megvédése óta?
Az érdeklődésem központjában még mindig a doktori munkám témája, a szombatparancs és -ünnep áll. A doktori képzés alatt megtanultuk, hogyan fókuszáljunk egy konkrét témára a disszertáció megírása során, és hogyan sajátítsuk el a megkülönböztetés képességét: értékelni és különbséget tenni a fontos, értékes és a téma szempontjából kevésbé fontos kérdések, témák között annak alapján, hogy azok mennyit adnak hozzá a kutatásunkhoz. Ezen válogatási folyamat során rengeteg érdekes témával és nézettel találkoztam, melyeknek mélyebb tanulmányozására nem volt lehetőségem, vagy csak nem voltak relevánsak a disszertációm szempontjából, viszont önmagukban értékesek. Miután befejeztem és megvédtem disszertációmat, az ilyen, korábban félretett témák közül kezdtem el válogatni.
Miért döntöttél úgy, hogy Leuvenben folyatod a tanulmányaid a kolozsvári alapképzés befejezése után?
A kolozsvári tanáraim közül Dr. Zamfir Korinna, a szentírástudományokat tanító professzor asszony eltöltött pár kutatói évet a Leuveni Katolikus Egyetem Teológia és Vallástudomány Karán még, mielőtt én hallottam volna egyáltalán ennek létezéséről. Először az ő motiválására érkeztem Leuvenbe mint vendéghallgató az Erasmus-program keretében, majd utána nappalis hallgatóként folytattam tanulmányaimat Leuvenben.
Tanulmányaid mely aspektusa volt a legnagyobb hatással az akadémiai karrieredre?
idegen nyelvek tanulása mindig is vonzott, és Leuvenben csodálatos lehetőségem nyílt mind a bibliai, mind a modern nyelvek elsajátítására. Tanulmányaim időszaka alatt a különböző sémi nyelvek (héber, akkád, arám, ugariti) tanulása hihetetlenül sokat segített a doktori kutatásomban, hiszen a bibliai szövegeket eredeti, héber és arám nyelven kellett végezni, mivel a már valamely modern nyelvre lefordított szövegek tanulmányozása nem tudja tudományos munka alapját képezni. Például a héber nyelv alapos ismerete és a különböző történelmi időszakok kulturális ismerete elengedhetetlen volt ahhoz, hogy tudományos kutatásként lehessen értékelni munkámat. Ezért különösen is hálás vagyok a héber és sémi nyelveket oktató professzoraimnak.
Mi a legkedvesebb leuveni emléked?
A legkedvesebb emlékeimhez elsősorban hallgatótársaimmal való kapcsolatom és maga a leuveni diáklégkör tartozik. Bárki, aki legalább két-három hónapot eltöltött Leuvenben, könnyen felidézi a több tízezer biciklis hangulatát, a flamand diákok pénteki exodusát, amikor hazamennek a családjaikhoz hétvégére, és vasárnap esti invázióját, mely során tömegesen a vonatállomásról visszaérkezve megjelennek Leuven utcáin. Egy Leuven méretű kisvárosoban a diákok ilyen tömeges mozgása sokkal nyilvánvalóbb, mint a nagyvárosokban, és plasztikus példával élve az ember úgy érzi, a diákok képezik a város vérkeringésében a vért. Pontosan emiatt a város hétvégeken és a szünetek alatt teljesen más képet fest. Leuven egy csodálatosan szép kis flamand város, melynek kivételes középkori hangulata van, köszönhetően a többszáz éves egyetemi főépületének, a régi városházának, a nagy begina-udvarnak, az apátságainak, templomainak. Szenvedélyes bringásként egyszerűen odavoltam azért, hogy biciklivel felfedezhessem a várost, és szinte biztos vagyok benne, hogy minden egyes sarkát sikerült megismerni.
Melyik leuveni professzor volt a legnagyobb hatással rád és miért?
Ez nem egyszerű kérdés, mert úgy érzem, nem tudom mindegyik hatást és befolyást elkülöníteni. Meggyőződésem, hogy a képzésem alatt a rengeteg hatás, melyet kaptunk, nem volt tudatos, és szinte észrevétlenül ivódott belém anélkül, hogy vissza tudnám fejteni, ki tanított rá és mikor. Ezért mindannyiuknak hálás vagyok. Leginkább olyan, sorsfordító eseményeket tudnék felidézni, ahol valamelyik professzorom ott állt mellettem. Ha csak egyetlen nevet említhetek, akkor az egyértelműen a témavezetőm neve lenne, Prof. Dr. Bénédicte Lemmelijn, akivel a több éves közös munka során a tanár-diák kapcsolat baráti kapcsolattá vált.
Milyen projektmunká(k)ban vettél részt az utóbbi időben, és milyen projekte(ke)t készítesz elő? Tudnál erről valamit mondani?
Nagyon örülök annak, hogy végre a doktori munkámat sikerült publikálnom a Sabbath in the Making. A Study of the Inner-Biblical Interpretation of the Sabbath Commandment címen a Peeters Publishers kiadó gondozásában a ‘Contributions to Biblical Exegesis & Theology’ sorozatban. E kutatás a bibliai shabbat/szombatparancs irodalmi és redakciós fejlődését mutatja be a Szentíráson belüli exegézis módszerének segítségével. Ezenkívül néhány más projektben is részt veszek, mint például a kulturális emlékezet kutatása, a bibliai történetek és az ókori Izrael történelmének szerepe a hitoktatásban, a babiloni fogság utáni időszak és a második templomkori judaizmus. Mivel a szocializmusból kinövő kommunista diktatúra Kelet-Európában elnyomta a keresztény felekezeteket, akadémiai minőségű külföldi teológia csak hellyel-közzel jelenhetett meg Magyarországon, elképesztő mértékű károkat okozva ezzel a társadalomnak és az akadémiai életnek egyaránt. Ennek következtében az 1945 és 1990 között született biblikus írások nagyrésze hiányzik a hazai könyvtárainkból. Épp ezért a kortárs kutatók sokat fordítanak főleg német, angol és olasz nyelvekből. Ebbe a fordító munkába is szeretnék bekapcsolódni.
