Varga Szabolcs: Írem kertje

2010 May 02

Pécs a törökkorban

Kiadás éve: 2010 – B/5 – 220 oldal

Ára helyben vásárolva 2700 Ft, megrendelve 3500 Ft

A szerző előszava

2004 őszén felkérést kaptam Pécs török kori történetének összefoglalására. Az Ódor Imre által felügyelt várostörténeti kismonográfiában a Szakály Ferenc halálával keletkezett űrt kellett pótolni, és Oborni Teréz ajánlásával esett rám a választás. A nehéz örökség bizonyos fokig megrettentett, ám a főszerkesztő úr azzal bíztatott, hogy csupán egy áttekintés megírását várják el tőlem.

A témára vonatkozó szakirodalom átolvasása után egy kicsit megnyugodtam, mert világossá vált, hogy az elmúlt évtizedekben nem dolgozták fel a témát. Németh Béla Baranya vármegye történetén belül megírt várostörténete, Szabó Pál Zoltán 1941-ben megírt, majd Rúzsás Lajos által továbbfejlesztett összegzésén kívül nincsen konkrétan e tárgykörben íródott mű. Annak ellenére nem nyúltak hozzá ötven éve a témához, hogy az elmúlt évtizedekben rengeteg új forrás látott napvilágot Pécs 16-17. századi történetére vonatkozóan. Ezeket négy nagy csoportra oszthatjuk: A Kathona Géza és Dán Róbert nevével fémjelzett kutatások a különböző protestáns felekezetek itteni tevékenységét helyezték sok esetben új megvilágításba. Utóbbi kutató pedig a különös jelentőségű Pécsi Disputa kiadásával egy alapforrást tett közkinccsé. Legalább ennyire fontos, hogy Fricsy Ádám, Holovics Flórián, Tóth István György és Molnár Antal feltárták a korábban teljesen hiányzónak vélt katolikus forrásbázist, és ezzel lehetővé tették a város eddig fehér foltnak számító, 17. századi történetének a megírását. A harmadik nagy csoportot a magyar turkológusok eredményei jelentik. A 20. században Fekete Lajos és Káldy-Nagy Gyula folytattak világszínvonalú kutatásokat. Utóbbi a 16. századi török adóösszeírások publikálásával óriási szolgálatot tett a Pécs története iránt érdeklődőknek is. A következő nemzedék tagjai közül Hegyi Klárának köszönhetjük a város török katonaságáról való ismereteinket. Munkásságából kiderül, hogy Pécsett inkább délszláv, mintsem török világról beszélhetünk a hódoltság korában. Ágoston Gábor a muszlim hitélet helyi jellegzetességeiről írt megkerülhetetlen tanulmányt, Fodor Pál pedig Ibrahim Pecsevi modern életrajzával gazdagította ismereteinket Pécs török kori történetéről. Az elmúlt években elsősorban Sudár Balázsnak köszönhetők új eredmények. Karácson Imre után száz évvel ismét lefordította Evlia Pécsről készített leírását, és ez alapján számos félreértést tisztázott a pécsi dzsámik körül. Neki köszönhető a jelentősebb török építtetők életrajzainak feltárása, és ebből következően Jakováli Haszan beazonosítása. Fontos megemlíteni még Gerő Győzőt, aki a legtöbbet publikálta a témában. A 4. csoportba a helytörténészek eredményeit sorolom. Szőnyi Ottó és Gosztonyi Gyula nyomdokain Petrovich Ede és Madas József alapvető tanulmányokban tisztázták a város térszerkezetét, és az általuk feltárt 18. századi források ékes bizonyítékai annak, hogy a később keletkezett iratanyag is őrizhet számos, a török korra vonatkozó adatot. Három történész munkássága nem tartozik egyik csoportba sem, ám eredményeik nélkül nem lehet megérteni a város 16. századi történetét. Kubinyi András tanulmányaiban meghatározta Pécs helyét a középkor végi magyar városszerkezetben, és ezzel alapot teremtett a város későbbi helyzetének megértéséhez. Barta Gábor és Szakály Ferenc pedig a város 1526-1543 közötti történetének főbb eseményeit, elfoglalásának körülmé­nyeit és lakóinak életét mutatták be több cikkükben. Ezeket felhasználva jutottam arra a felismerésre, hogy a város Mohács utáni története sok tekintetben elválaszthatatlan a török uralom alatti korszaktól, és döntöttem úgy, hogy ezt az időszakot is vizsgálom a kötetben.

Bár a gyűjtés során teljességre törekedtem, mégsem végeztem alapkutatásokat a témához. Ennek két oka volt: az egyik, hogy a felkérés egy összegzés elkészítésére szólt, a másik pedig, hogy nincsen olyan ismert levéltári állag, amelynek az átnézése komolyabb kutatói sikerrel kecsegtetett volna. Szinte bármelyik iratanyagból kerülhet elő Pécsre vonatkozó adat, de ezek feltárása egy élet munkája lehetne, és egyáltalán nem biztos, hogy tudományos szempontból megtérülne a befektetett energia. Jelentősebb eredményt inkább az oszmán források feldolgozása hozhat, de ez túlmutat az én szakterületemen. Így a kutatás során az előkerülő adatforgácsok mellett inkább a releváns szakirodalomra és a kiadott forrásokra támaszkodtam. Ezért a könyv nagy része az eddigi (2009) ismeretek tudományos-ismeretterjesztő stílusú összefoglalásának tekinthető. Kivételt képez a város elfoglalása előtti korral foglalkozó fejezet, amely - reményeim szerint - lezártnak tekinthető, mert ehhez külön levéltári kutatásokat is folytattam.

A felkérés után két évvel, 2006 nyarán készültem el a kézirattal, igaz a kért néggyel szemben kilenc ív terjedelemben. Mentségemre szolgáljon, hogy nem emiatt került le a napirendről a kötet megjelentetése, és várt újabb két évet ez a vállalkozás egy dossziéban. Apró lépések természetesen ez idő alatt is történtek. Sudár Balázs rendkívül alaposan átnézte a szöveget, magam pedig továbbra is gyűjtögettem a Pécsről előkerülő adatokat.

Az események 2008 őszén gyorsultak fel ismét, amikor Vonyó József és Ujvári Jenő a Pécs Története Alapítvány részéről, valamint Cziglányi Zsolt, a Pécsi Hittudományi Főiskola rektora megegyeztek, hogy a közelgő Pécs Kulturális Főváros 2010 programsorozat alkalmából közösen felvállalják e kötet megjelentetését. Innentől Vértesi Lázár keze alatt hamar könyv formája lett a kéziratnak, és aprólékos javításainak köszönhetően talán olvasmányosabbá is vált az eredetileg jóval szárazabb szöveg.

A kötet megszületéséhez tehát rengeteg segítséget kaptam, amiért mindenkinek hálával tartozom. Az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum önzetlenül járult hozzá a kötet képanyagának közléséhez. Köszönet illeti még Pannonhalmi Bencés Főapátságot, valamint a Pécsi Egyetemi Könyvtár Klimothecáját, a náluk őrzött metszetek átadásáért. Dominkovits Pétertől és Glück Lászlótól több ízben kaptam adatokat, Hegyi Klára a török összeírások értelmezésében segített. Pohánka Éva a képanyag megszerzésében támogatott, Tóth Bálint pedig a város régészeti topográfiájában igazított el. Köszönet illeti Oborni Terézt, Pálffy Gézát és Molnár Antalt, akik mindvégig támogatták a munkámat, valamint a Pécsi Hittudományi Főiskolát, amely biztosította a nyugodt kutatómunka feltételeit.

 

 

Kapcsolódó cikkek

GYORS KAPCSOLAT

Kiadványaink

Hírlevél