Megjelent a turbéki Mária-kegyhely története
Főiskolánk oktatói és hallgatói 2017. március 27-én nagy sikerű könyvbemutatón vettek részt. A Szigetvári Városi Könyvtárban bemutatták a "Szűz Mária ...

Bõvebben

A teremtés értéke - az ember méltósága. Megjelent a főiskola legújabb kiadványa
A főiskola szervezésében 2016. szeptember 26-án megrendezett A teremtés értéke - az ember méltósága című környezetetikai konferencia előadásaiból kész...

Bõvebben

Liturgia és misztika
A Liturgia és misztika címmel meghirdetett konferenciát rendezett 2016. november 21-én a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola.
A konferencián elh...

Bõvebben

Bach kantátái az igehirdetés szolgálatában
A Bach kantátái az igehirdetés szolgálatában címmel Dobos László Tanár Úr által elindított második féléves sorozat március 10-én, pénteken 18 órakor f...

Bõvebben

Tavaszi nyelvtanfolyamok és nyelvvizsgák a PHF-en
A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Theolingua Nyelvvizsga Központja nyelvvizsgára felkészítő tanfolyamokat és nyelvvizsgákat hirdet a tavaszi idősz...

Bõvebben

Újabb szakpárokkal bővül a képzési kínálatunk
A PTE-TTK-val ma aláírt együttműködési megállapodás alapján a jövő tanévtől újabb hét közismereti tanárszakkal lehet párosítani a hittanár-nevelőtanár...

Bõvebben

Megjelentek a 2. félévi órarendek
Megjelent a 2016/17. téli nappalis vizsganaptár, valamint a második félévi nappali és levelező órarend-tervezet. Egyben is megtekinthetők ebben a cikk...

Bõvebben

Felhívás Pécs 1945 és 1990 közötti történetének feltárásában való közreműködésre
A Pécs Története Alapítvány régi szándéka Pécs város történetének átfogó összefoglalása és közkinccsé tétele. E vállalkozás potenciális szellemi bázis...

Bõvebben

Tájékoztató az összefoglaló vizsgáról és a szakdolgozati tanulmányról
A rövid ciklusú (60-120 kredites) képzések bevezetésével a szenátus átgondolta és egységesítette a különböző szakokon a tanulmányokat lezáró feladatok...

Bõvebben

Egységes Tanulmányi Rendszer
Egységes Tanulmányi Rendszer
A Tanulmányi Nyilvántartás 2016 szeptemberétől az Egységes Tanulmányi Rendszer (ETN) révén nyitottá és interaktívvá...

Bõvebben

Megjelent a turbéki Mária-kegyhely története
A teremtés értéke - az ember méltósága. Megjelent...
Liturgia és misztika
Bach kantátái az igehirdetés szolgálatában
Tavaszi nyelvtanfolyamok és nyelvvizsgák a PHF-en
Újabb szakpárokkal bővül a képzési kínálatunk
Megjelentek a 2. félévi órarendek
Felhívás Pécs 1945 és 1990 közötti történetének feltárásában...
Tájékoztató az összefoglaló vizsgáról és a szakdolgozati tanulmányról...
Egységes Tanulmányi Rendszer

Egyházi társadalom a Magyar Királyságban a 16. században - konferencia beszámoló

2016 October 21

Szeptember 15-16-án nemzetközi egyháztörténeti konferenciának adott helyt a Pécsi Püspökség Magtár Látogatóközpontja. A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola egyháztörténeti intézetének szervezésében, a Reformáció Emlékbizottság és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával létrejött rendezvény a szakma legnevesebb előadóit szólaltatta meg, hogy bemutassák, az 1971-ben, Mályusz Elemér által a középkori magyar egyházi társadalom kapcsán lefektetett kutatási alapok hová fejlődtek, mik a téma aktuális kérdései, kutatási eredményei és irányai.
A konferencia fő kérdése, hogy mi történt a reformáció évszázadában a magyar katolikus egyházi társadalommal, amelyet oly virágzónak ábrázoltak a késő középkorral foglalkozó kutatások. A vizsgálat elvégzéséhez először az évtizedek óta használatban levő módszertant kellett vizsgálat alá vonni. Ezt a munkát C. Tóth Norbert végezte el, aki Mályusz Elemér középkori magyar egyházi társadalomról írt munkájának legfontosabb fejezeteit elemezte. Előadásában bebizonyította, hogy az 1971-ben megjelent monográfia egyházi középrétegről szóló megállapításai sem állták ki az idő próbáját, ugyanis teljes körű proszopográfiai kutatás nélkül nem lehet egyes személyek karrierállomásait és motivációt megfelelően feltárni. Csak a teljes életút és a családi háttér ismerete, illetve a kapcsolati háló feltárása révén lehet érvényes megállapításokat tenni a Mohács után tevékenykedő egyháziakra.
Ezt a gondolatot fűzte tovább Erdélyi Gabriella, aki előadásában a katolikus egyházi társadalom peremén élő közeg élethelyzetével és mentalitásával foglalkozott. Római levéltári források alapján plasztikusan szemléltette, hogy az alsópapság jelentős része folyamatos létbizonytalanságban élt, emiatt rendkívül mobil és befolyásolható volt. Így valójában ez a réteg adta a késő középkori magyar társadalmi megmozdulások értelmiségi és ideológiai elitjét, és közülük kerültek ki a reformáció tanainak első hirdetői is. Fedeles Tamás szintén ezzel a közeggel foglalkozott, és előadásában arra a kérdésre adott választ, hogy vajon mi indította arra a katolikus alsópapságot, hogy Rómában szenteltesse fel magát. A kúriai források alapján úgy tűnik, hogy a hazai megyéspüspöki joghatóság alól kívántak e peregrináció révén kibújni, illetve a római felszenteléssel igyekezték megalapozni otthoni jövőjüket, abban bízva, hogy ezáltal stabil javadalomhoz juthatnak.
Az Örök Város nem csupán a nyugati kereszténység egyházi központja, hanem egy jelentős itáliai állam is volt, amely a középkor folyamán mindvégig aktív diplomáciai kapcsolatban állt a Magyar Királysággal. 1526 után a helyzet alapvetően megváltozott, ugyanis a hagyományos információs csatornákat Szapolyai (I.) János örökölte meg és mozgatta, ám Habsburg (I.) Ferdinánd földrajzilag kedvezőbb helyzetben volt, és megakadályozta ellenfelének itáliai diplomáciai kapcsolatait. Bár a 16. század első felében Szapolyai udvara sokkal intranzigensebben kiállt a katolikus vallás védelmében, a pápaságnál jóval gyengébben tudta érvényesíteni érdekeit, és 1550 után már egyértelműen Bécsen keresztül vezetett az egyházi diplomácia útja. Minderről Nemes Gábor számolt be legújabb római kutatási eredményei alapján.
Csepregi Zoltán előadása indította a második nagy tematikus blokkot, amely a 16. századi átmenet kutatásának módszertani nehézségeiről szólt. Ő maga is arra a felismerésre jutott, mint korábban C. Tóth Norbert, hogy életrajzi adattárak elkészítésére van szükség, és az elmúlt évek szisztematikus munkájának köszönhetően száz olyan személyről tudott következtetéseket levonni, akik a katolikus egyházi társadalomban kezdték a pályafutásukat, majd a reformáció valamely ágának hirdetői közé szegődtek. Az életutak legfontosabb tanulsága, hogy közülük szignifikánsan kifejezetten kevesen adták fel a cölibátust, és a tanulmányaik révén jóval szorosabban kötődtek Krakkóhoz, mint a közvélemény által jól ismert Wittenberghez. E témához érintőlegesen kapcsolódott Romhányi Beatrix és Siptár Dániel előadása, akik a szerzetesi társadalom széthullásáról és újjászervezésének kezdeti sajátosságairól beszéltek. Előbbi azt bizonyította, hogy a magyarországi szerzetesrendek zöme már a késő középkorban átesett egy komoly megújuláson, és a pálosok, illetve a koldulórendek mellett a monasztikusok is újabb expanzióba kezdtek a 16. század első harmadában. Látszólag ezt az ívet törte derékba az ország három részre szakadása és a reformáció okozta szekularizáció, azonban Siptár Dániel rámutatott arra, hogy már a leépüléssel egy időben megkezdődött a jezsuita papi kongregációval az újkori szerzetesi ideálnak megfelelő közösségek letelepedése. Kiderült az is, hogy a történetírás máig adós a rendházak eltűnésének pontos feltárásával, pedig szinte egyedülálló Európában az a pusztulás, ami a hazai kolostorhálózatot érte.
A katolikus egyházi hierarchia egyik legfontosabb pozíciója a püspöki hivatal, így nem véletlen, hogy a konferencián több előadás is foglalkozott az ő helyzetükkel. Fazekas István remek áttekintést adott azokról a főpapokról, akik a központi irányításban is komoly szerepet kaptak. A Habsburg uralkodóknak komoly szerepük volt abban, hogy a katolikus egyház megőrizze a politikai életben betöltött pozícióit, ugyanis a kancellári és kamaraelnöki pozíciót mindvégig katolikus aulikus püspökök töltötték be. Bár a katolikus egyház anyagi helyzete komolyan megrendült a 16. század folyamán, ennek ellenére mégis több mecénás főpapot ismerünk. Közülük az egyik legismertebb műgyűjtőnek a pécsi illetőségű Bornemissza Pál számított, aki tudatosan igyekezett összegyűjteni a kallódó egyházi kincseket. Róla és társairól szólt Mikó Árpád érdekfeszítő és színes előadása.
Az elit után az egyházi középréteg sajátos útjairól szólt a következő blokk, melynek első előadását Kiss Farkas Gábor tartotta. Nyitásként egy nagyon fontos kérdéssel indított, hiszen amíg a reformáció mögé felsorakozó értelmiségiekről viszonylag bőséges ismeretekkel rendelkezünk, azt nem tudjuk, hogy vajon mik mozgatták a mindvégig katolikusnak megmaradó személyeket. Az előadásban öt személy életútján keresztül mutatta be a protestánssá váló országban a katolikusok irodalmi ambícióit és érvényesülési lehetőségeit.
Korondi Ágnes női szerzetesi közösségek vallásos olvasmányait bemutató referátuma sok szállal kötődött Romhányi Beatrix és Siptár Dániel előadásához is. Az világosan kiderült, hogy számukra rendkívül tudatosan készültek el azok a magyar nyelvű kódexek, amelyek a helyes életvezetésre és a megfelelő liturgiára készítették fel az apácákat. Új megállapítás ezzel kapcsolatban, hogy az anyanyelvű kódexirodalom létrejöttében nem annyira a reformáció, hanem inkább egy új típusú lelkiség jelentkezése játszott kulcsszerepet. Szintén fontos adalékként elhangzott, hogy a 16. század első harmadában keletkezett kódexeket még a 18. században is használták a nagyszombati és pozsonyi klarisszák.
Gábor Csilla Katolikus-protestáns hitviták anyanyelven a 16. század derekán: témák, érvek, nyelvi kísérletek című előadása egyszerre volt formabontó és a hagyományos kánonba illeszkedő. Egyrészt a különböző felekezetek közötti hitvitáknak mára komoly szakirodalma van, másrészt ezek textológiai és hermeneutikai vizsgálata még gyermekcipőben jár. Az előadótól egy hármas polémia elemzését hallottuk. Az egyik forrásszöveg Telegdi Miklós pécsi püspöktől származik, a másik pedig Monoszlói András pozsonyi prépost válasza a protestáns Dávid János mára elveszett írására, mely éppen Telegdi szövegére válaszul íródott. Kiderült, hogy az eredeti szövegek aprólékos felbontásával megismerhető a szerzők önértelmezése, illetve az, ahogy az egyházukra tekintenek.
Kasza Péter katolikus és humanista történetírókról tartott esszenciális előadása sok szemponttal gazdagította a magyar főpapi rétegnek a történetíráshoz való viszonyáról meglevő ismereteket. Az elején azzal a képpel szembesült a hallgatóság, hogy a politikai kataklizmák ellenére – vagy éppen emiatt – a történetírás egyik nagy virágkorának számított ez a század. Alig száz év alatt kilenc nagyon jelentős szerző készítette el az életművét, melyet még számos kisebb alkotás tesz teljessé. Az írók között több főpapot is találunk, Brodarics István, Oláh Miklós, Verancsics Antal és Forgách Ferenc tartozott ebbe az illusztris társaságba. Ennek ellenére nem beszélhetünk katolikus történetírásról, ugyanis éppen az ő műveikben alig van nyoma a reformációra tett utalásnak, polemikus hajlamnak, és e szerzők szemlélete még azt is meg-akadályozta, hogy a Habsburg udvar hivatalos történetíróivá váljanak.
A konferencia tematikájának Tóth Gergely mesteri előadása adott méltó keretet. Részletes és mégis nagy ívű képet kaphattunk belőle a magyarországi reformációnak a korabeli történeti művekben felbukkanó képéről. Az előadó három korszakra osztotta fel a 16–18. század közötti időszakot, és elemzése szerint míg a Kasza Péter által bemutatott 16. századi humanisták inkább elhallgatták ezt az eseménysort, a következő évszázadban már megpróbálták értelmezni a reformáció korai időszakát. Az 1670-es évekig tartó korszakban már egymás befeketítése és démonizálása volt a jellemző, míg az utolsó érában immár a szisztematikus forrásgyűjtésen alapuló szintézisalkotás volt a jellemző. A magyar történelmi emlékezet máig sokat merít az ekkor kialakuló képekből és toposzokból.
A konferencián elhangzott előadásokból kiderült, hogy még rengeteg alapkutatásra van szükség, hogy megérthessük a 16. századi változások hátterét és jellemzőit. Ennek egyik lépése volt ez az összejövetel, melynek írott változata a szervezők szerint jövő őszre, a 17. századi egyházi társadalomról szóló következő konferencia idejére fog megjelenni.
Alább, az előadók nevére kattintva elérhetők az előadások rövid összefoglalói, a címek után pedig youtube-os elérhetőségei:

C. TÓTH NORBERT (MTA-HIM-SZTE-MNL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport, tud. főmunkatárs): A "mályuszi modell" érvényessége: vissza az alapokhoz? (angol nyelvű rezümé)
ERDÉLYI GABRIELLA (MTA BTK TTI, tudományos főmunkatárs): Az egyház peremén, a falu közepén. A javadalom nélküli papok és iskolában lakó diákok helyzete a reformáció előtti évtizedekben (angol nyelvű rezümé)
FEDELES TAMÁS (PTE BTK Közép és Kora Újkori Történeti Tanszék, egyetemi docens): Magyar klerikusszentelések Rómában a hitújítás kezdetén (angol nyelvű rezümé)
NEMES GÁBOR (Győri Egyházmegyei Levéltár, főlevéltáros): Magyarország és az Apostoli Szentszék kapcsolatai a 16. században (angol nyelvű rezümé)
CSEPREGI ZOLTÁN (Evangélikus Hittudományi Egyetem, egyetemi tanár): A magyarországi reformáció első nemzedéke (centúriája): mit hoztak magukkal a hagyományos egyházból? Családi háttér – tanulmányok – papszentelés  (https://youtu.be/QZFphF2KG2c) (angol nyelvű rezümé)
H. NÉMETH ISTVÁN (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, 1945 előtti kormányszervek főosztálya, főosztályvezető): A szabad királyi városok katolikus egyházainak sorsa. Egy forrásfeltárás tanulságai (angol nyelvű rezümé)
SIPTÁR DÁNIEL (doktorjelölt, ELTE-BTK): Szerzetesség a 16. századi Magyarországon (https://youtu.be/E51qxOQEx5o) (angol nyelvű rezümé)
ROMHÁNYI BEATRIX (Károli Gáspár Református Egyetem, Történettudományi Intézet, egyetemi docens): A középkori Magyar Királyság kolostorhálózatának sorsa az újkor hajnalán, a bencések és a ciszterciek példája (https://youtu.be/_BOg-kw1n-Y) (angol nyelvű rezümé)
FAZEKAS ISTVÁN (ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Történeti Tanszék): Katolikus főpapok a központi hivatalokban a 16. században (https://youtu.be/Ym0ActtgKsk) (angol nyelvű rezümé)
KENYERES ISTVÁN (BFL, főigazgató): Az egyházi vagyon sorsa a 16. században (angol nyelvű rezümé)
MIKÓ ÁRPÁD (MTA BTK Művészettörténeti Intézet, tudományos tanácsadó): Főpapi kincstárak a 16. század második felében Magyarországon (https://youtu.be/MPS3ZjGbAqg) (angol nyelvű rezümé)
KISS FARKAS GÁBOR (kutatócsoport-vezető, MTA-ELTE Humanizmus Kelet-Közép-Európában Lendület Kutatócsoport): Irodalmi útkeresések a katolikus egyházi középrétegben 1530 és 1580 között: öt pályafutás és tanulságai (https://youtu.be/Q8XnZWnYHzU) (angol nyelvű rezümé)
KORONDI ÁGNES (MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport, posztdoktori kutató): A női szerzetesi közösségek szerepe a késő középkori Magyarországon az anyanyelvű kolostori kódexirodalom tükrében (https://youtu.be/0kW0R9wC_cY)
GÁBOR CSILLA: (Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, BTK, Magyar Irodalomtudományi Intézet. egyetemi tanár): Katolikus-protestáns hitviták anyanyelven a 16. század derekán: témák, érvek, nyelvi kísérletek (https://youtu.be/s7Hwn4heR_s) (angol nyelvű rezümé)
KASZA PÉTER (SZTE BTK, Klasszika-Filológiai és Neolatin Tanszék, adjunktus): Humanista történetírók - katolikus főpapok a 16. századi Magyar Királyságban (https://youtu.be/M8pUUIPxN7s) (angol nyelvű rezümé)
TÓTH GERGELY (MTA BTK TTI, tudományos kutató): Tabusítás, elhallgatás, démonizálás: a magyarországi reformáció a 16–18. századi történetírásban (https://youtu.be/meGK27Bm6B0) (angol nyelvű rezümé)

Kapcsolódó cikkek

GYORS KAPCSOLAT

Kiadványaink

Hírlevél