A teológia időszerűsége

2015 November 06

A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából A teológia időszerűsége címmel rendezett konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia pécsi székházában. Az esemény mérföldkőnek számít a hazai tudományosságban, hiszen az Akadémia évtizedekig elzárkózott a teológia szakmai elismerésétől, így a helyszín ennek változását is jelezte. A konferencián az egyházmegye főpásztora mellett a brüsszeli csúcsszervekben dolgozó tübingeni Günter Virt professzor, valamint a főiskola oktatói, Kovács Gusztáv, Nyúl Viktor, Tamás Roland és Varga Szabolcs járták körbe a címben jelzett témát.

Dr. Udvardy György megyéspüspök az Egyház a változó világban című előadásában a technikai újdonságokkal járó morális felelősségre hívta fel a figyelmet, mert erről ugyan ritkán szólnak hírek, de az orvostudomány területén bekövetkező fejlesztések mindig felvetnek az emberi méltósággal kapcsolatos dilemmákat. Erre az eshetőségre hozott példákat Günter Virt, aki amellett érvelt, hogy az egyháznak mindvégig párbeszédet kell folytatni a politikummal, még akkor is, ha véleményével az adott pillanatban kisebbségben marad. Ezt a gondolatot fűzte tovább Kovács Gusztáv az élet kezdetéhez fűződő morálteológiai kérdésekről szóló referátumában. Egyetértett Virt azon megjegyzésével, amely szerint az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy ami teológiailag helyes, az valójában a társadalom számára is jó. Ennek bizonyítéka, hogy az abortusz és a fogamzásgátlás körüli viták ott fel sem merülnek, ahol minden érdekelt fél várja a gyermek érkezését. Az egész vita valójában csak egy, a valamilyen okból ezt ellenzők által kialakított argumentációs bázis, amelynek egy valódi „kapcsolatban való lét” esetén nincsen létjogosultsága.

Az egyházi álláspont tudományos megvédéséhez azonban hitelességre és nagyon megfontolt válaszokra van szükség. Nyúl Viktor éppen ezért a Katolikus Egyház péteri hagyományával kapcsolatban emelte ki, hogy Szent Péter, a tanulatlan halász, éppen emberi gyengeségével együtt válhatott az egyház alapjává, amelyben a jézusi odafordulás, a másik ember bűnökkel együtt való elfogadása az igazi összetartó erő, a bizalom legerősebb fundamentuma. Tamás Roland a szekularizációs tézis alkonyáról szóló előadásában azt bizonyította, hogy a 20. század egyház- és teológia ellenes tudományos irányzata valójában helytelen premisszákból indult ki. Elég csak arra gondolni, hogy az ennek origójának tekintett 19. században zajlott le a katolicizmus világszerte történő tömeges elterjedése és a modern vallásosság megjelenése. Ezt az egyháztörténet oldaláról is igazolta Varga Szabolcs, aki szerint a mai kor kihívásaira is lehet optimista választ adni. Hiszen II. János Pál pápa szavaival akár még a hitetlenség is erősítheti a hitet a vele való párbeszéd során, amely folyamatosan szembesíti a hívő embert a saját gyengeségével és bűneivel. Ehhez azonban őszinteségre és helyes önismeretre van szükség, hogy beláthassuk, az ember valójában nem irányítja a saját sorsát, és gyakran még az általa felfedezett tudományos újdonságok hatásával szemben is védtelen.

 

 

Kapcsolódó cikkek

GYORS KAPCSOLAT

Kiadványaink

Hírlevél